Szeptember 8-a az olvasás világnapja

 

 

Minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet.” Lukjanyenko

 

olvasas1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olvasás nemzetközi napjává. Céljuk, hogy felhívják az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. 1966 óta minden évben világszerte ünneplik. Az olvasás nem csak tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.

„Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

Márai Sándor: Az olvasásról (Füves könyv. Akadémiai K., 1991, 36-37.o.)

 

Goethe feltette a kérdést: „Milyen olvasót kívánok magamnak? A legelfogulatlanabbat, aki engem, saját magát és az egész világot elfelejti, mikor olvas és csak a könyvnek él.”

Ugyanis – ahogy azt Kosztolányi is írja: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.”

Az olvasás fontosságáról így vall Mark Twain (igencsak kritikusan): „Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.”

 

4 hozzászólás a következőhöz: “Szeptember 8-a az olvasás világnapja

  1. megnevelo szerint:

    Az olvasás tényleg olyan, mint valami varázslat. Kár, hogy sokan leszoktak róla, de azért vannak még páran, akik soha nem dobnák el maguktól ezt a csodálatos és értékes szenvedélyt. A feleségem és én ez utóbbi tábort erősítjük.

    • lighhouse szerint:

      Örömmel olvasom a cikkhez fűzött gondolatát. Azt azonban végtelenül sajnálom, hogy Önt idézve, valóban csak „páran” olvasnak el igen ritkán egy-egy könyvet. Az emberek többsége csupán a bulvársajtót, és a kereskedelmi televíziókat ismeri, hiszen igénye mindössze azokra szorítkozik.

  2. lighhouse szerint:

    Köszönöm szépen a Wekerkei Kultúrház és Könyvtár honlapjára mutató linket. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam. Szerencsére az „Akismet” nem minősítette spam-nek a hozzászólását.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s