James Clavell

Közzétette:

 

 

1994. szeptember 6-án halt meg James Clavell

Akik a halál kapujában állnak, az apró dolgokat is mulatságosnak tartják.”

 

James_ClavellClavell írói hírnevét a Patkánykirály című regény alapozta meg. Az Ázsia-saga kötetei (Tajpan (1966), A sógun (1975) és a Gajdzsin (1993) történelmi Ázsiába repít vissza olvasóit. A regényfolyam folytatásai (az ötödik kötet, a Forgószél kivételével) mind a könyvolvasók, mind a filmipar körében sikeresek voltak: A sógun (1975) és A Nemes Ház (1982) tévéfilm-sorozatként is elkészült. Rendezőként (Tanár úrnak szeretettel) is próbára tette magát és forgatókönyvíróként is elismertté vált. Ő írta A légy (1958) című horror, az Öt kapu a pokolba (1959) és A nagy szökés (1963) forgatókönyvét is. Ő fordította le angolra Szun-ce A háború művészete című könyvét is.

clavell1 clavell2 clavell3clavell4

Az ausztráliai születésű ifjú mindössze 16 éves volt, amikor „bevonult a Királyi Tüzérség kötelékeibe. A második világháború kitörése után Malajziába vezényelték, ahol a japánok ellen kellett harcolnia. Egy gépfegyver-tűzben megsebesült, majd hadifogságba került. Előbb egy Közép-Java szigeteken található fogolytáborba került, majd átszállították a szingapúri Changi börtöntáborba. Changiban nagyon rossz körülmények között éltek, és akárcsak a többi hadifogoly, Clavell is nagyon megszenvedte a fogságot. Az itt töltött időszak ihlette meg első regényét, az 1962-ben megjelent Patkánykirályt. Az életrajzi ihletésű, kitalált történetekkel vegyített regény hamar siker lett, s három év múlva már meg is filmesítették.

Forrás: Portré: James Clavell (olvasoterem.com)

James Clavell: Patkánykirály (részlet)

 

„Az egész tábort szögesdrót kerítés vette körül. Átvágni, majd átjutni rajta nem volt nehéz, hiszen alig őrizték: se reflektorok, se géppuskafészkek. De ha kijutott is az ember, merre tovább? Vad, ellenséges dzsungelen, végtelen tengeren túl, irdatlan messze volt az otthon. A dróton kívül biztos pusztulás várta azt is, aki nekiindult, de halál várt arra is, aki a táborban maradt.

A történet idejére, 1945-re, a japánok megtanulták hogy jobb, ha a tábort maguk a foglyok irányítják. Ők kiadták a parancsokat, és azokat a fogoly tiszteknek kellett végrehajtaniuk. Ha a tábor nem kevert bajt, békén hagyták. Bajkeverésnek számított például több élelmet kérni. Gyógyszert kérni. Bármit kérni. A legnagyobb bajkeverés az volt, hogy mindenki ragaszkodott az életéhez.

Az ott lakók számára Changi nemcsak egyszerű börtön volt. Changi volt az a hely, ahol újra kezdődött minden.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s