A Philostratus-corvina kettős címlapja

 

 

Boccardino il Vecchio, 1487-90

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, fol. Lv, 1r

 

Nagyítható kép

 

A Philostratus-corvina a királyi könyvtár legfontosabb ránk maradt kódexe. A II-III. században élt két görög rétor, Philosztratosz és hasonnevű unokaöccse műveit Antonio Bonfini, az udvari történetíró fordította latinra 1487. augusztus 14. előtt; az előszó ugyanis beszámol Bécsújhely elfoglalásáról s a városban tartott diadalmenetről. A fordítást ezután eljuttatták Firenzébe, ahol Attavante tanítványa, Boccardino il Vecchio illuminálta. A kész díszkódexet kötetlenül küldték vissza Budára, még Mátyás halála, 1490. április 6. előtt. Díszes bőrkötése azonban ezt követően készült el, mert kötéstábláira már II. Ulászló címere került. A kötéstáblák a corvina-kötések kései, úgynevezett architektonikus típusához tartoznak. A kódex 1513-ban került ki a budai könyvtárból, ekkor szerezte meg II. Ulászlótól Johannes Gremper bécsi humanista; utóbb a bécsi udvari könyvtárba jutott, majd onnét 1933-ban a velencei egyezmény keretében az Országos Széchényi Könyvtárba. A kódexet hét teljes oldalas díszlap teszi fölöttébb értékessé. A legbeszédesebb a kettős címlap, amelyet teljes egészében festés borít; még a lapszéleket is sárgászöldre színezték.

A bal oldalon fehér márványfülke emelkedik, amelynek közepén, domborúbetűs bronztáblán olvasható a kódex tartalommutatója, s a királyi megrendelésre való utalás, benne a Bibliotheca Corvina (rövidített) nevének említésével.

Szemközt középütt az Apollónt és Marszüászt ábrázoló dombormű kapott helyet, amelynek előképe Lorenzo de ‘Medici antik gemmagyűjteményének egyik híres darabja volt.

A királyhoz írott előszó kezdődik ezen a lapon, amelyet aranybetűkkel azúrkék alapra írtak. A többi díszlapot – az egyes Philosztratosz–művek kezdetét – színes-aranyos lombornamentika díszíti, az incipi-iníciálékban antik szerzők elképzelt portréival, a lombok között Mátyás valóságos és igénycímerével, amelyek között szerepel Ausztriáé és az 1485-ben elfoglalt Bécs városáé is.

 

A másik oldal N(on) iniciáléjában diadalmenet látható: a kocsin álló figurát, amely Mátyás címerét és zászlós lándzsáját tartja a kezében, a király fiával, Corvin Jánossal vagy magával a királlyal szokták azonosítani; a lapszélek férfialakjaiban is felismerni vélték már – több-kevesebb sikerrel – Bonfinit, Beatrix királynét, Corvin Jánost és jegyesét, Bianca Maria Sforzát.

 

Írta: Mikó Árpád

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (106-107. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével