II. Ramszesz

Közzétette:

 

 

Nagy Ramszesz háborús hős, 140 gyermek büszke apja, és gátlástalan önreklámozó

 

Időszámításunk előtt 1274-et írunk. Az istenség vonul – magas, erős alkatú, álla markáns, ajka telt, orra horgas. II. Ramszesz arany harci szekéren halad 20 ezer főt számláló hadserege – íjászok, kocsihajtók, szandálos gyalogosok – élén. Alig öt éve lett fáraó, máris sikerült a vad harcos és a kiváló stratéga hírnevet kivívnia. Az új, 19. fáraódinasztiába született örökös maga Isis istennő spirituális gyermeke. Ramszesz katonái úgy tekintenek hadvezérükre, ahogy Egyiptom lakossága : élő isten, akinek ereje, bátorsága legendás, aki képtelen hibázni, és isteni küldetése az, hogy Egyiptomot ismét a Közel-Kelet meghatározó nagyhatalmává tegye.

 

Egypt-statue

Ramszesz gránitszobra (British Museum) uralkodása i. e. 1279 – 1213

 
Ramszesz fáraó éppen Kádes városába tartott. A mai Szíria területén, az Orentész folyó völgyében álló, erősen erődített Kádes fontos kereskedelmi központ volt, az Amurru királyság fővárosa. Az Egyiptom és a Hettita Birodalom közé ékelődött Amurrut mindkét hatalom magának akarta. A kis Ramszesz apja, I. Széthi fáraó mellett lovagolt abban a hadjáratban, amelyben az uralkodó mintegy fél évszázadnyi hiábavaló próbálkozás után végre elhódította a Kádest a hettitáktól. Ám amint Széthi fáraó győzedelmesen visszatért Egyiptomba, Kádes urai ismét a hettitákkal léptek szövetségre. Ramszesz most visszatért. Célja, hogy apja hírnevén és az ő birodalma büszkeségén esett csorbát kiköszörülje.


Ramszesz és serege egy hónapig menetelt. Áprilisban indultak el a Nílus dúsan zöldellő torkolatvidékéről, a fáraó királyi rezidenciája mellől, átvágtak a Sínai-félszigeten, a Földközi-tenger partvonalát követve haladtak észak felé, Kánaán földjén át, Megiddó stratégiai magaslatai mentén Libanon termékeny völgyeibe, majd megérkeztek a Kádes városát övező erdővidékre. A fáraó felderítői helyi segítséggel indultak felmérni, milyen előkészületeket tett az ellenség a csatára. A helybeliek megtévesztően kedvező képet festettek a kilátásokról: azzal tértek vissza, hogy a hettita király, II. Muvatallisz annyira fél Ramszesztől és legendás harci szekereitől, hogy a hettita sereget száz mérföldnyire visszavonta.
Ramszesz olyan sokáig élte az istenség életét, hogy alighanem kissé irreális mértékben hitt saját isteni megfélemlítő erejében. Kisgyerek volt még, amikor nagyapja új fáraódinasztiát alapított Egyiptomban. A fáraók hatalmának alapja a katonai erő és az abszolút királyi tekintély lett. Ramszesz nagyapja, Paramesszu egyszerű gyalogos katona volt, aki az egyiptomi hadseregben hadvezéri rangra emelkedett. Baráti viszonyban volt Horemhebbel, aki szintén egész életében katonaként szolgált, és ő lett az előző dinasztia utolsó fáraója, miután az utolsó előtti fáraó, a gyermek Tutanhamon hirtelen meghalt. Horemheb, akinek nem voltak saját fiai, a tanítványát látta meg Paramesszuban. Olyan embert, aki képes továbbvinni az ő agresszív politikáját, amellyel birodalma megerősítésének érdekében igen vad hadjáratokkal hódoltatta Núbia, Líbia és a távoli Szíria lázadó törzseit. Horemheb halála után Paramesszu emelkedett Egyiptom trónjára, és a Ramszesz (Ámon isten kegyeltje) uralkodói nevet vette fel. A történelem I. Ramszesz fáraóként ismeri. II. Ramszeszt születésétől fogva fáraónak nevelték. Apja, I. Széthi 18 hónappal I. Ramszesz trónra lépése után örökölte az uralkodói címet; fiát a fáraók fényűző palotájában nevelték; dajkák és szolgálólányok gondoskodtak róla, tanítók okították az írásra, verselésre, művészetre, és ami a legfontosabb: a hadviselés művészetére is megtanították. A herceg tízéves volt, amikor apja, Széthi fáraó a hadsereg főparancsnokának nevezte ki. Ramszesz tizennégy éves korától elkísérte apját hadjárataira, és nemegyszer megtapasztalta, milyen félelmetes erejük van az egyiptomi harci szekereknek. Most már nem fiúként figyelte a csatát; férfi volt, istenség a hadak élén. Kádes városától egyórányi járásra nagyon jól esett azt hallania, hogy az ellenség retteg az isteni erejétől.

A nehéz harci szekerek végigszántottak az egyiptomi seregen; a hegyoldalban szanaszét halottak hevertek

Ramszesz táborverésre adott parancsot seregének. Felállították a királyi sátrat, a lovakat az Orentész egy mellékfolyójának lankás partján itatták. A katonák ímmel-ámmal állították körbe a harci szekereket, védekezésül arra a valószínűtlen esetre, ha mégis támadás érné őket. Csakhogy a támadás egyáltalán nem volt valószínűtlen, sőt egészen hamar bekövetkezett. Kiderült, hogy az egyiptomi felderítők által összeterelt helybeliek a hettiták emberei voltak. Muvatallisz király és hettita harci szekerekből álló hatalmas serege Kádes városán túl táborozott, a folyóvölgyben, ahol az egyiptomiak nem láthatták őket. Ramszesz szerencséjére az egyiptomi felderítők második hulláma elfogott néhány hettita kémet, és kiverte belőlük az igazságot. Muvatallisz rajtaütésszerű támadást tervezett. A cél nem Ramszesz tábora volt, hanem a még menetelő, mit sem sejtő egyiptomi gyalogság. Ramszesz a leggyorsabb futárjait indította útnak, hogy figyelmeztesse haderejét, de a hírnökök elkéstek. Több ezer hettita harci szekér rontott rá a védtelen gyalogságra.
Egy-egy harci kocsiban három hettita kapott helyet: egyik a hajtó, a másik az íjász, a harmadik lándzsás volt, aki keresztüldöfte a közelben levő ellenséges katonákat. A hettita harcosok bokáig érő sodronyinget viseltek, míg az egyiptomi gyalogság védtelen volt a hettiták görbe, hosszú kardjaival szemben. A nehéz harci szekerek végigszántottak az egyiptomi seregen; a hegyoldalban szanaszét halottak hevertek. A túlélők Ramszesz rögtönzött táborába menekültek.
Ami ez után történt, talán többet elárul II. Ramszeszről, mint hosszú uralkodásának bármely más eseménye. A hettiták a megtizedelt egyiptomi sereget egészen Ramszesz táboráig üldözték; könnyedén behatoltak a hézagos egyiptomi véderőn, és egyenesen a királyi sátrak felé tartottak. Egy szemtanú – Pentaur verse – beszámolója szerint Ramszesz ekkor kilépett sátrából, és egyedül nézett szembe az ellenség hordáival. „Aztán Őfelsége megjelent teljes dicsőségében, mint atyja, Mont, felöltötte harci öltözékét, páncélinget vett magára, és ezen az órán olyan volt, mint maga Ba’al isten.” E pillanatban, amikor a hettita hordák rátámadtak, a történelem Nagy Ramszesz születésének szemtanúja volt. A fáraó harci szekerére szállt, és átszelte a hettiták sorait; az ellenséget íjazva vezette csatára seregét. Ramszesz képe, ahogy aranyszekerén száguld, íjával hátrafelé fordulva lő, s a kerekek ellenségeinek tetemein gázolnak át, több templom falán van kőbe vésve, mint az egyiptomi birodalom 3000 éves történelmének bármely más jelenete. Ha hiszünk a Pentaur verse hitelességében, amely a luxori, karnaki, Abu Szimbel-i és más templomok falait ékesíti, Muvatallisz király annyira megrettent Ramszesz emberfeletti erejétől, hogy rögtön békéért könyörgött.

 

Ramses_II_at_KadeshA kádesi csata egy Abu Szimbel-i képen

De valóban így zajlott le a kádesi csata? Vajon a történészek elhiszik, amit Pentaur verse állít, hogy egyetlen férfi legyőzte az egész hettita hadsereget? Aligha. Az egyiptológusok többsége szerint II. Ramszeszt nem hadi hősiességéért és dinasztiagyarapító potenciájáért ismerjük nagy királyként (állítólag száznál sokkal több gyermeke volt), hanem a propagandához való érzéke miatt. Ramszesz szó szerint az ókor legjobb arculatépítője volt. Akik turistaként ellátogatnak a nagy egyiptomi templomokhoz, biztosan mindegyikben találnak kapuőrző II. Ramszesz kőszobrot, és ugyanilyen Ramszesz-szobrok támasztják alá a belső oszlopokat.

 

Louxor_dromos_&_pylône

A luxori templom bejárati pülónjai

Kolosszális és hibátlan szobra évezredek óta áll, és még sokáig állni fog. Ha a ma élő egyiptomiak felnéznek a hatalmas, uralkodói ékes fejre, önkéntelenül elhiszik a szobor üzenetét: előttetek áll fáraótok, uralkodótok, istenetek. II. Ramszesz 66 hosszú évig volt Egyiptom fáraója. Az ókori Egyiptom 3000 éves történetében csak egyetlen fáraó uralkodott II. Ramszesznél hosszabb ideig. Uralkodása alatt az akkori átlagéletkor szerint több emberöltő eltelt; ez az átlag egyiptomiakban megerősítette azt a képzetet, hogy a fáraó valóban örök időkig uralkodik. Uralkodásának hosszú ideje lehetővé tette, hogy nagyszabású építkezéseket fejezzen be, és képmását mindenütt elhelyeztesse. Khufu (Kheopsz) fáraó i. e. 2551-től 2528-ig, azaz csak 23 évig uralkodott, de ez az idő alatt felépítette a gízai nagy piramist. Képzeljük el, mit ért el Ramszesz 66 év alatt!
Ahhoz, hogy megértsük Ramszesz építészeti elképzelésének hatalmas léptékét, elég, ha megnézzük a nevét viselő királyi várost, Per-Ramszeszt. A mai Kairótól 120 kilométerre levő épületegyüttes első tagja szerény nyári palota volt, amit Ramszesz apja, I. Széthi fáraó építtetett a család ősi otthona közelében, a Nílus-delta keleti oldalán. Per-Ramszesz 18 évi építkezést és terjeszkedést követően Memphisz és Théba után Egyiptom harmadik legnagyobb vallási központja és a birodalom politikai fővárosa lett.

 

perramszes_dig_reconstr

Per-Ramszesz (digitális rekonstrukció)

Ma már nagyon kevés maradt Per-Ramszesz régi nagyságából, de az egykori beszámolók páratlanul szép és gazdag városként írják le. A királyi lak a Nílusra néző dombon állt. Az utcákon pompás paloták és templomok sorakoztak, tíz négyzetkilométeren számtalan hatalmas oszlop, tágas udvarok és színes mozaikokkal kirakott lépcsőházak. A birodalom leggazdagabb családjai, kormányhivatalnokok, főpapok éltek a közeli villákban, amelyeket csatornák és dús vízinövény-kertek kötöttek össze. A várost övező földek a környék legtermékenyebb termőterületei voltak. Bőségesen ellátták a város 30 ezer lakóját gabonával, gyümölccsel, zöldséggel; a termények megtöltötték a fáraó hatalmas raktárházait.
Per-Ramszesz lenyűgözően élénk, kozmopolita város volt. Ramszesz fáraó valószínűleg azért választotta ezt a helyet, mert közel van a tjarui erődhöz, amely a hagyományos átjáró a filiszteusok földje Kánaán és Szíria keleti tartományai, valamint az azokon túl elterülő birodalmak felé. Tömegesen érkeztek az újonnan épült fővárosba idegen követek, kereskedők és vándormunkások. A Széth és Ámon isten tiszteletére épített hagyományos egyiptomi templomok mellett más kultuszoknak is áldoztak: Ba’al és Anat istenségnek, valamint az ázsiai Asztarté (Istár) istennőnek, akit a fáraó a harci szekereket húzó lovak patrónájának tekintett. Talán Per-Ramszesz volt az Ószövetségben említett „Pi-Ramszesz” város, ahol a héber rabszolgákat a fáraó nagy raktárházainak építésére kényszerítették. Más kérdés, hogy II. Ramszesz volt-e a Mózes második könyvében, az Egyiptomi kivonulás történetében említett gonosz fáraó.
Fontos, hogy az ókori Egyiptom uralkodói nem pusztán névleges vezetők; a fáraók több szerepet töltöttek be: vallási vezetők, hadvezérek voltak, és ők irányították a politikát. A fáraó legfőbb felelőssége az volt, hogy a birodalmat a ma’at, a világmindenséggel való harmónia, az igazság, a rend és béke állapotába vezesse. Az egyiptomiak kitűnő csillagászok voltak; kiszámították az égitestek szabályos és előre látható mozgását; minden égitesthez egy istenséget vagy istennőt rendeltek. Az egyiptomi társadalomban az egyén szerepe az volt, hogy visszatükrözze a menny isteni harmóniáját a földön. A fáraó hatalmi, vallási és katonai vezető szerepében bírt a legnagyobb befolyással.
Ebben az értelemben Ramszesz valóban nagy fáraó volt. Uralma alatt az egyiptomi birodalom hosszú békét és ma’atot élvezhetett. Bár igyekezett emberfeletti hősnek feltüntetni magát, aki ezrével semmisíti meg ellenségeit, Ramszesz valójában bölcs katonai és politikai stratéga volt.
Nem a kétes történelmi hitelességű Pentaur verse az egyetlen írás, amely Ramszesz nagyságát megörökíti. New York Cityben, az ENSZ székházának előcsarnokában a világ első békeszerződésének agyagból készült másolata látható: i. e. 1269-ben írta alá III. Hattuszilisz hettita király és az egyiptomi II. Ramszesz. Ez lenne az a békeszerződés, amiért a hettiták könyörögtek Ramszesznek a kádesi csatában tanúsított brutális erődemonstrációja után? Nem.
A kádesi csata valójában véres döntetlen volt. Ramszeszt a hettiták harci szekereinek rajtaütésszerű támadásából a tenger felől érkező egyiptomi erősítés mentette meg. Az egyiptomiak visszaszorították a hettitákat az Orentész folyó másik partjára, de mindkét oldal annyi embert vesztett a mészárlás során, hogy a két király elvesztette harci kedvét, így nem csaptak össze döntő ütközetben. Ramszesz úgy tért vissza Egyiptomba, hogy a hónapokig tartó hadjárat után nem tudott eredményt felmutatni. Egy évtizeddel később a fáraó ismét meg akarta mutatni erejét; hadjáratot vezetett északra, hogy megtudja, milyen erős Amurru Kádes. Ekkorra Muvatallisz hettita király már halott volt, és a Hettita Birodalomban utódlási viszályok dúltak.

Lehetőséget látott arra, hogy véget vessen egy évszázadok óta tartó viszálynak, amely sok egyiptomi életet és sok erőforrást követelt

Ramszesz arra számított, hogy a hettiták meg akarják bosszulni a kádesi csatát, ám hettita követek járultak elébe. Az új királynak, Hattuszilisznek más gondja is volt, mintsem hogy bosszút álljon az egyiptomi fáraón. Birodalmától keletre az asszírok olyan gazdagságot és politikai erőt gyűjtöttek, amely fenyegetést jelentett minden, az útjukban álló hatalomra. Hattuszilisz azt javasolta, hogy a hettiták és az egyiptomiak egyesítsék erejüket, és így védjék meg birodalmuk függetlenségét.
Az ENSZ székházában látható békeszerződés Ramszesz hosszú távú politikai gondolkodásának testamentuma. Könnyen tekinthette volna Hattuszilisz ajánlatát a gyengeség jelének, és nekiláthatott volna, hogy egyszer s mindenkorra eltüntesse a hettitákat a föld színéről. Ám ő az ajánlatban lehetőséget látott arra, hogy véget vessen egy évszázadok óta tartó viszálynak, amely sok egyiptomi életet és sok erőforrást követelt. Ezért a történelemben eddig példátlan módon olyan diplomáciai lépést tett, amely több nemzedékre békét és jólétet biztosított a királyságnak. A hettiták és az egyiptomiak közötti új kapcsolatot megpecsételendő, Ramszesz elfogadta Hattuszilisz ajándékát: lányait és hetedik feleségét.
Per-Ramszesz városában, a fővárosban az új hettita szövetségesek felbecsülhetetlenül hasznosnak bizonyultak akkor, amikor az egyiptomi hadsereget kellett megerősíteni. A főváros nem csupán a birodalom gazdagságának kirakata volt; itt működött a fáraó legnagyobb fegyvergyára is, egy hatalmas bronzöntő műhely, amelynek kemencéjében kardok, lándzsák és nyílhegyek készültek az egyiptomi haderő számára. Nem sokkal a békeszerződés aláírása után Ramszesz hettita szakembereket hívott, hogy avassák be a fegyverkovácsokat a kiváló hettita pajzsok gyártásának titkába.
Meglehet, az egyiptomiak ellenségeinek száma a hettiták révén eggyel kevesebb lett, de számos agresszor igyekezett átvenni a helyüket. Ramszesz egészen uralkodásának végéig éberen védte Egyiptom határait a líbiai törzsektől az asszír támadóktól és másoktól.
Ramszesz hatalma azonban többet jelentett katonai erőnél; istenség volt az emberek között. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelentett vallási vezető mivolta, fontos ismernünk az egyiptomiak világszemléletét. Az egyiptomiak vallása a kezdetektől a túlvilági létbe vetett erős hiten alapult. A ma’at fogalma a struccszárnyú istennő, Ma’at kultuszából ered, aki „megméri” az elhunytak szívét, így határozza meg értéküket. Az egyiptomi pantheon számos istene és istennője – Ré, Ozirisz, Ámon, Ízisz, Széth és sokan mások – mind szerepet játszottak a teremtés, a halál és az újjászületés bonyolult mitológiájában. Ramszesz idején az egyiptomiak úgy hitték, hogy az istenek felelősek a világegyetem szabályos működéséért, valamint védelmet és útmutatást nyújtanak az életből a túlvilágra való átlépés folyamán. Az egyiptomiak minden évszakban ünnepségen fejezték ki hálájukat az isteneknek, és áldozati ajándékokat vittek az istenek templomaiba.

 

winged-maat

Ma’at istennő

A fáraó természetesem nem tartozott az átlagos egyiptomiak közé. A fáraó kultusza is hódolatot kívánt. Ramszesz volt a közbenjáró az istenek és az emberek között. A fáraó életében Ré, a hatalmas napisten fia volt. A túlvilágon a fáraó Ozirisz fia. Egy másik kozmológiában a fáraó Ízisz istennő fia, Hórusz isten megtestesítője. Akárhogy is, a helyzet egyértelmű: a fáraó földi kapocs az isteni hatalomnak a világegyetem teremtésétől a túlvilág örökkévalóságáig tartó megszakítatlan láncolatában.

Hosszú élete során Ramszesz több templomot újított fel és építtetett, mint a megelőző fáraódinasztiák tagjai összesen

Az ókori Egyiptom teokratikus állam volt, vallási hatalom, amelyben a fáraó az egyeduralkodó. Ám ez nem jelenti azt, hogy maga Ramszesz felügyelte volna Egyiptom minden ügyét. Két főminisztere, helytartója képviselte; az egyik Felső-, a másik Alsó-Egyiptomban.
A helytartók főbíróként ítélkeztek, beszedték az adókat, felügyelték a gabonaraktárakat, birtokvitákat döntöttek el, és gondos nyilvántartást vezettek a Nílus vízállásáról, valamint az esőzésekről. Kincstárnokai intézték az „egyház” és az állam pénzügyeit, irányították a kőfejtőket; a kitermelt kőből építették a templomokat. Ha egy egyiptominak vitája támadt valakivel, a tartomány vezetőjéhez fordulhatott. Az ősi Egyiptomban 42 tartomány volt. A tartományok vezetői a főminiszter beosztottai voltak, a főminiszterek pedig mindennap tanácskoztak a fáraóval.
Hosszú élete során Ramszesz több templomot újított fel és építtetett, mint a megelőző fáraódinasztiák tagjai összesen. Az építkezések során gondosan figyelt arra, hogy szobra minden egyes templomban szembetűnő helyen legyen, gyakran az istenségekkel egy alapzaton. Ez első látásra példátlan önhittségnek tűnhet. Ám az egyiptomi vallásos gondolkodás tükrén át ez a spirituális önreklámozás kezd értelmet nyerni. Amennyiben az egyiptomi civilizáció legfontosabb célja az, hogy elérjék a ma’at, vagyis az isteni harmónia állapotát, akkor valóban olyan legfőbb vezetőre van szükség, aki abszolút harmóniában van az istenekkel. Ramszesz számos építkezésével bizonyította az istenek iránti rajongását, és egyben saját személyi kultuszát is ápolta.
Ramszesz templomai között igazán kifinomult, szép épületek is vannak. Ennek jó példája, ahogy apja, I. Széthi monumentális abüdoszi templomegyüttesét kiegészítette. Ám a kifinomultság és szolidság nem az ő stílusa volt. Először is mindent gyorsan szeretett csinálni. A hagyományos templomépítéseknél az épület külső díszítését vésett domborművek alkották, vagyis a képeket és a hieroglifákat a kőbe vésték, az ábrát a napfény és az árnyék kontrasztja hangsúlyozta. A templomok sötét belsejében azonban a művészek az időigényesebb féldombormű technikát alkalmazták, vagyis az ablakok kiemelkednek a háttér síkjából. Ramszesz az építés idejét úgy rövidítette le, hogy elrendelte: minden díszítést – akár külsőt, akár belsőt – vésett domborműként készítsenek. Ez az egyik oka annak, hogy Ramszesz több templomot építtetett, mint előtte és utána bármely más fáraó. Ramszesz teátrális és önreklámozó építkezéseinek kritikusai megcáfolhatatlan bizonyítékként mutatnak a két Abu-Szimbel-i templomra. Mindkét épületet a Nílus núbiai szakaszán, hegyes vidéken, egyenesen a sziklafalba vágták. Ramszesz a jámborság minden látszatával felhagyott a nagyobbik Abu-Szimbel-i építmény, a „Ramszesz, Ámon kegyeltje” templom építésében.

 

Abu_Simbel,_Ramesses_Temple,_front,_Egypt,_Oct_2004

Ramszesz temploma (Abu-Szimbel)

Négy hatalmas – 21 méter magas – Ramszesz-szobor őrzi a templom bejáratát. Belül minden falfelület Ramszeszt ábrázolja. A nagy csarnokban Ramszesz fáraót Ozirisz istenként ábrázolják. A domborműveken Ramszesz katonai hódításait örökítették meg. Mélyen a szentélyben az egyiptomi patheon három legnagyobb tiszteletben álló istenségének szobra látható: Ptah, Ámon és Ré, mellettük nem más, mint maga Ramszesz megistenültsége.
A maga idejében Ramszesz kétségtelenül a földkerekség legnagyobb hatalmú embere volt. Egy virágzó és összetartó, korát megelőzően fejlett civilizáció felett uralkodott az istenek kegyelméből. Fáraóként minden tekintetben jól teljesített: legyőzte az idegen ellenséget, fenntartotta a birodalom belső rendjét, hatalmas emlékműveket építtetett az istenek és saját dicsőségére. Amíg kő képmása áll csodálatos birodalma romjain, Ramszesz nagysága tovább él.

 

Maler_der_Grabkammer_der_Nefertari_004

Ramszesz kedvenc felesége, Nofertari

 

 

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (76-85. oldal) Bookazine Kft.,Geopen Könyvkiadó Kft. (2014) ISSN 2064-8952 ISBN 978-963-12-0563-3

 

2 comments

  1. Meg lett cserélve a dátum:
    uralkodása i. e. 1279 – 1213

    Ha valaki ie. 10-ben született (mondjuk) akkor i.e. 5 -ben 5 éves és ha 9 éves korában meghalt valamilyen baleset vagy betegésg miatt, akkor i.e. 10 – 1 -ig élt és nem fordítva.

    1. A képaláírás a következő: Ramszesz gránitszobra (British Museum) uralkodása i. e. 1279 – 1213

      Kr. e. 1279. május 31-én lépett trónra II. Ramszesz (ur. Kr. e. 1279-1213), az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb fáraója. (RUBICONline)

      Uralkodása i. e. 1279 – 1213 (Wikipédia)

      Úgy érzem, fejtegetésében Ön éppen az adatok helyességét igazolta. A fáraó 66 évig uralkodott.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s