Fokozottan védett növényeink – Magyar kikerics

Közzétette:

 

 

Virágzása akár decemberben is elkezdődhet, de januárban vagy februárban is találkozhatunk vele, ezért is nevezhetjük az év első és utolsó virágának.

ho_450x

Magyar kikerics – Colchicum hungaricum

Nevezetes növényünk, a Nagyharsány község határában emelkedő Szársomlyó-hegy tél végi dísze, amelyet Janka Viktor magyar botanikus 1867. február 18-án fedezett fel a hegy déli lejtőjének alján, az egykori református temető felett. A területet 1944-ben (helyileg már 1941-ben) hivatalosan védetté nyilvánították, és így legelső természetvédelmi területeink egyike lett. Jelenleg a kőbányászat miatt a magyar kikerics veszélyben van!

 

Colchicum hungaricum _2

 

Leírása: Alig 20 centiméter magas, törékeny növény. Tőálló, fehéres-rózsás, lila vagy még inkább halvány ametiszt-ibolyaszínű, egyes esetekben fehér virágai körülbelül 10 centiméter mélyen a talaj színe alatt található hagymagumóból nőnek ki. A virágtakarót alkotó 6, hosszúcimpájú lepellevél az alsó részén hosszú csővé nőtt össze. Porzóinak száma 6, a bibéké 3. Virágával egy időben – vagy még inkább előtte -2, ritkán 3 tőlevele fejlődik, amelyek virágzáskor 4-8 centiméter hosszúak és 4-10 milliméter szélesek, később jelentősen továbbfejlődnek. A levél fénylő, széle pillás, ami a faj fontos jellemzője. Termése áprilisban-májusban érő, 3-rekeszű tok.

 

C_hungaricum_1

 

Virágzási ideje: január vége, február. A borús, szeles, hűvös időjárás késlelteti a virágzását; enyhe teleken már decemberben nyílik.

 

colhunvallge

 

Élőhelye: A Szársomlyó déli kitettségű, száraz, meleg, tápanyagban kevésbé, de bázisokban gazdag, meszes, törmelékes, vályogtalajú pusztafüves lejtője. Néhány szál a hegy északi lejtőjén is nő. Megjelenését a Villányi-hegységhez tartozó, a Dráva síkjából elsőnek kiemelkedő hegy sajátos mezoklímája (februárban a napi átlagos középhőmérséklet 3-14°C!) magyarázza.

Elterjedése: Boszniára, Hercegovinára és Horvátországra terjed ki. Illír-nyugat-balkáni faj, amelynek közeli rokonai a dél orosz mediterrán területeken élnek. Hozzánk legközelebb az Adriai-tenger partjain nő, ahol már novembertől kezdve virít. Egyes vélemények szerint a pleisztocén időszak eljegesedési fázisai idején itt működő hévizes források segítették elő fennmaradását.

Védelme: Napjainkban az egyetlen hazai lelőhelyén mindinkább terjeszkedő mészkőbánya a növényt megsemmisüléssel fenyegeti. A legelő állat a benne lévő mérgező alkaloida miatt nem bántja (ezért lelőhelyének korábbi bekerítése felesleges, sőt a gyepkonkurencia miatt ártalmas volt.) Sok kárt okoznak azonban a tájékozatlan kirándulók és a tudatos virág- és kertkedvelők, akik gyorsan hervadó virágját csokorba, hagymagumóit üzleti célra gyűjtik. Mivel a növény inkább vegetatívan szaporodik (magot ritkán hoz), nagyon fontos, hogy a töve háborítatlan maradjon. Szedése vagy kiásása természetvédelmi bűntettnek számít Mentése érdekében hagymagumóiból néhányat a Budai-hegység két helyén (Sashegy és Pilisszentiván) ültettek el 1978-ban.

 

sizedcolchicum-hungaricum_3

 

Forrás: Csapody István – Védett növényeink (225-226. oldal) Gondolat Budapest, 1982 ISBN963 281 066 X

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s