Közzétette:
1241-42-ben félelmetes erejű csapás érte az országot: a mongolok támadása végigpusztított rajta. A károk azonban nem mindenütt voltak azonosak: az ország keleti felén, ahol egy évig állandósult a mongolok jelenléte, a veszteségek nagyobbak lehettek, mint a Dunántúlon, melyen a seregek csak végigsöpörtek. A rend felbomlása felgyorsított olyan folyamatokat is, melyek a településszerkezet átalakulásával, falupusztásodással jártak. Ennek következménye az épített emlékanyag nagy arányú megsemmisülése, különösen az Alföldön. Indokolatlan azonban a tatárjárással összefüggésbe hozni minden pusztulást, tervváltozást, vagy újjáépítést az Árpád-kor végén. Más területeken, így a jáki apátsági templomon és körében a tatárjárás nem okozott törést, hanem a korábbi évtizedek késő román virágzása folytatódott, amit egy sor falusi templom ma is bizonyít (pl. Csempeszkopács, Magyarszecsőd, Dozmat, Őriszentpéter, Domonkosfa).
A csempeszkopácsi Szent Mihály-templom délkeletről, XIII. század közepe
Csempeszkopács, a Szent Mihály templom déli kapuja
Másutt, így a korábban alig belakott Felvidéken a tatárjárás előtt megkezdődött betelepítési folyamat tovább folyt, aminek késő Árpád-kori falusi templomok sora a következménye. Erdélyben a kerci ciszterci apátságon is jelentkező stílus a tatárjárást megelőzően jelenhetett meg, de évtizedekkel utána is még követőkre talált. A késő romantika rányomta rá bélyegét a budai Várhegyre telepített polgárok Nagyboldogasszony-templomának korai részleteire is, befejező szakaszában azonban megjelent rajta az a naturalisztikus levélornamentika, mely a klasszikus gótika térnyerését jelzi.
