Selye János emlékezete

Közzétette:

 

 

108 évvel ezelőtt született Selye János osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész, stresszkutató.

Selye János (Bécs, 1907. január 26. – Kanada, Montréal, 1982. október 15.) osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész.

selye-janosÉdesanyja osztrák, édesapja magyar volt, ő maga Komáromban nőtt fel; róla nevezték el a komáromi Selye János Egyetemet és a Selye János Gimnáziumot. A városban szobrot is állítottak tiszteletére, egykori lakóházán, a Határőr utcában pedig emléktábla látható. Tanult Prágában, Párizsban, és Rómában is. Prágában szerezte meg orvosi diplomáját 1929-ben, ugyanott vegyészetből is doktorált.

1929-1932 között a prágai egyetemen oktatott. 1932-től a kanadai McGill Egyetemen volt kutató.

1945-1976 között Montréalban egyetemi tanár volt. Ugyanakkor az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként működött.

A stressz kutatójaként szerzett világhírnevet. 1936-ban jelent meg erről első publikációja a Nature című folyóiratban.

Az Életünk és a stressz című könyve 1964-ben jelent meg magyarul, ami azonnal hihetetlenül olvasottá és idézetté vált. Gyakran megfordult hazánkban, előadásokat tartott, interjúkat adott és gyakran szerepelt különböző televíziós műsorokban is.

Forrás: Wikipédia

Hans Selye: „The Stress of Life” című 1956-ban megjelent, világsikert elért népszerű munkáját a korábbi évek folyamán minden világnyelvre lefordították. E könyvet nemcsak az orvos és biológiai tudományokban jártas szakember, de a művelt olvasók szélesebb köre is érdekes, tanulságos és egyben izgalmas olvasmánynak találhatja. Kevés elmélet kavart fel korunk orvostudományában olyan érdeklődést és vitát, mint Selye stresszelmélete, mely a szervezetnek a legkülönbözőbb fizikai és pszichikus terhelő hatásokra (stress) létrejövő alkalmazkodását elsősorban a hipofízis-mellékvesekéreg-rendszer szerepével magyarázza.

A magyar származású Selye János kanadai (montreali) kutató 1936-ban az „alarm-reakció” fogalmának felállításával indult el a szervezet alkalmazkodási képességének vizsgálatában. Kutatásai mind szélesebb alapon kibontakozva vezettek az „általános adaptációs szindróma”, majd a stresszelmélet fogalmának pontosabb megalkotásához és az adaptációs betegségek elméletéhez.

Két hazánkfia, Verzár Frigyes és Breznák Aladár megfigyelései alapján már ismeretes volt, hogy a mellékvese különböző környezeti hatások után megnagyobbodik. Selye ismerte fel, hogy a mellékvese kéregállománya azonos módon reagál minden, a szervezetet károsító behatásra. Az általános adaptációs szindróma három szakaszát különböztette meg. Az első a készültségi reakció, a második a sikeres ellenállás szakasza, amidőn a megterheléshez a szervezet megfelelően alkalmazkodik, a harmadik pedig a kimerülés állapota, amely az ártalmas inger túlságos erőssége vagy valamilyen ahhoz csatlakozó károsodás miatt jön létre. Az első fázisban megnövekedik a vérben a mellékvesekéreg kortikoid hormonjainak mennyisége, a második fázisban a fokozott hormontermeléssel együtt megnagyobbodik a mellékvesekéreg állománya, a harmadik fázisban pedig a mellékvese tevékenysége kimerül, hormontermelése csökken és a szervezet halála következik be. […]

eletunk-es-a-stress--13291172-90-150Írta: Lissák Kálmán
Forrás: Selye János: Életünk és a stress (5. oldal) Előszó, Akadémia Kiadó Budapest, 1973. Ak 276 k 7375

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s