Maurice Ravel

 

 

77 évvel ezelőtt meghalt Maurice Ravel francia zeneszerző.

Joseph-Maurice Ravel (Ciboure, 1875. március 7. – Párizs, 1937. december 28.) francia zeneszerző, zongorista. Művészetének mélységes eredetisége abban áll, hogy míg a melódia minőségében, széles ívelésében mestere, Debussy ihlette, merített a folklórból, a spanyol táncból, és hangszerelésében, a keletiesség iránti vonzalmában, az orosz világ is hatott rá. Jellemzője a gazdag ellenpont, a könnyed stílus, az ironikus gondolkodás, a biztos formakezelés. Zongoraművei (Jeux d’eau, 1901; Szonatina, 1905; Tükörképek, 1905;Gaspard de la nuit, 1908; Couperin sírja, 1917,kamarazenéje (vonósnégyes, triószonáták, dalai (Scheherezádé, 1903; Histoires naturelles, 1906; Chansons madécasses, (1915-1926), színpadi alkotásai (Pásztoróra1907; Lúdanyó meséi, 1912; A gyermek és a varázslatok, (1920-1925, kórusa, zenekari muzsikája (Spanyol rapszódia, 1907; Pavane egy infánsnő halálára, 1910; Daphnis és Chloé, 1909-1912; La Valse, 1919-1920; Tzigane, 1924; Bolero, 1928), két zongoraversenye gyakori műsordarabok. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét átírta zenekarra.

 

Maurice Ravel

(1875-1937)

 

 

A repetitív Boleróval széles körű hírnévre tett szert, de Ravel sohasem gazdagodott meg a zenéjéből.

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

Egy csupa Ravel-műből álló programot végighallgatni olyan [írta a The Times 1924-ben], mint egy manót figyelni, aki ügyes, de piciny dolgokat művel egy szűken behatárolt területen. Mindehhez folytonos, hüllőszerű szenvtelenség társul, amely szinte visszataszítóvá teszi Ravel zenéjét, és még a szépségeit is olyannak látni, mint a kígyó- vagy gyíkbőr mintázatát.

A Valses nobles et sentimentales-t [Nemes és érzelmes keringők] anonim mutatták be, egy műértőknek szóló koncerten, melynek műsorát meg nem nevezett – élő és régen meghalt – szerzők darabjaiból állítottak össze. A közönség felismerte, hogy Ravel a szerző, mások úgy vélték, Satie, Kodály, Blanche Selva* vagy Teodor Szántó** írta.

A Ravel hívők egy csoportja, mely rendesen már az első hangtól elájult, most azt hitte, mástól van a darab, és hűsége jeléül megpróbálta lehurrogni. Ravel semmilyen érzelmet nem mutatott.

* (1844-1942), francia zongoraművész, tanárnő, zeneszerző.

** (1877-1934)Szántó Tivadar zeneszerző és zongora-virtuóz.

Stravinsky apró, szikár arányos testalkatú ember volt, és – mint az alacsony emberek általában – divatbolond. Nem úgy, mint Ravel, aki fiatal korában korában kisebb vagyont költött egy halványkék frakkra, amelyet Polignac hercegnő egyik estélyén „vetett be” először, és az a megaláztatás érte, hogy a füle hallatára kérdezte meg egy márki egy gróftól:

– Ki ez a pöttöm alak, aki nem vette a fáradtságot, hogy illendően felöltözzön?

1920-ban nagy botrányt kavart azzal, hogy visszautasította a „A becsületrend lovagja” kitüntetést. Ilyet még senki sem hallott, de ő indoklásában – baudlaire-i utálattal arra hivatkozott, hogy az államnak nincs joga megítélni polgárait..

– Ravel elutasítja a becsületrendet – kárált Satie –, de a zenéjére elfogadja.

A Bolero bemutatóján egy hölgy így kiáltott fel a nézőtéren:

– Ez őrült!

Ravel mosolyogva mondta erre, hogy akkor megértette a darabot.

Gershwin megkérte Ravelt, adjon neki leckéket, de semmi nem lett belőle. Nemsokára elterjedt a hír, hogy Ravel megkérdezte Gershwintől:

– Mennyit keres egy évben a szerzeményeivel?

– Úgy százezer dollárt – felelte az amerikai.

– Akkor maga adjon nekem órákat – felelte Ravel. Valami hasonló keringett Gershwinről és Stravinskyről is.

– Szép kis történet – mondta Stravinsky. – De csak egy évvel azután ismerkedtem meg Gershwinnel, hogy Ravel ezt híresztelte rólam.

Forrás: Magyar Larousse Enciklopédia, Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (297-299. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9