Velence – A középkor

Közzétette:

Az alábbi írás a korábban, „Velence – megérkezés térben és időben” címen közzétett tartalomhoz szorosan kapcsolódik.

Hagyjuk el a San Giorgio campaniléjét, késő este van már. A kis gőzösön átsiklunk a Szent Márk-öblön: nem olyan-e a város külső képe, mint egy díszlet, a Gioconda vagy a két Foscari egyik kulisszája? Ünnepi kivilágításban áll és a San Marco campaniléjének égbe fúródó tornya mellett a félhold sarlója is ragyog. Az első látásra amúgy is teljesen valószerűtlennek, irreálisnak tűnő városkép így szinte már nevetségesen díszlet jellegű. Már-már azt várjuk, hogy megszólal a zenekar és a vaporetto vezetője Verdi-ária módján közli az állomások nevét.

Riva degli Schiavoni Riva degli Schiavoni

Szálljunk ki, sétáljunk végig a Riva degli Schiavonin, a szlavóniaiak rakpartján, hagyjuk jobb kézre magunk mellett a Sóhajok hídját és forduljunk be a Doge-palota oldalán a Piazzetára. Még egy fordulat, s ott vagyunk Velence szívében, a világ egyik legszebb terén, a Szent Márk téren, a Piazzán. Rögtön szemünkbe tűnik, hogy a tér… szabálytalan. Egyik oldala sem egyenlő hosszú, egyik oldala sem azonos irányú. Mint ahogy Velence egész művészete, de főként építészete esküdt ellensége a szimmetriának. Van, aki azt mondja, hogy Velence azért nem kedveli az azonosságot, a szimmetriát, mert a lagúna végtelen simasága és egyhangúsága nagyon is szimmetrikus. Ezért kell az épületeken minél több és minél nagyobb változatosság, ezért kell ellensúlyozni a a tenger végtelen vízszintesét a tornyok merész függőlegesével, a lagúna vizének monoton szürkeségét az épületek, a képek… és a zene színorgiájával.

Hol is kezdődött Velencében a zene? Nyilván a malamoccói és pellestrinai halászok énekében, a Rivus Altus remetéinek zsolozsmáiban, az aquileiai menekültek ősi dalaiban. Ezekről semmi emlékünk nem maradt. De hogy amit műzenének nevezünk, amit valóban velencei muzsikának tarthatunk, annak bölcsője itt volt, ahol most állunk, a Szent Márk-bazilikában – az biztos. San Marco…

Piazza_San_Marco_with_the_Basilica,_by_Canaletto,_1730._Fogg_Art_Museum,_CambridgePiazza San Marco with the Basilica, by Canaletto, 1730. Fogg Art Museum, Cambridge

„A főkapun léptem be; alkonyul. Lábam alatt kissé hullámos márványpadozat, hosszú patakként folyik rajta a fény az árnyak között, nyolc hatalmas, szürke sírkőlap, megvilágítva siklanak rajtuk a szandálok és a nők magas sarkú cipői; mindkét oldalon, az óriási négyszögű közökkel megtört pillérek sora között, három-három konstantinápolyi eredetű porfíroszlop, aranyozott oszlopfővel; a fenti galériákon emberek járnak, kihajolnak, nézelődnek, fecsegnek (a falborítás a galériák aljáig márványlapokból; odafönn aranymozaikból, az aranyban figurák lebegnek); középen a többszínű márvány ikonosztáz a feszülettel, a Szűzanya, az apostolok és Szent Márk… hatalmas kereszt, a tér hat irányába veti szét karjait, azokon vörös kis üveglámpások, a hátam mögötti nagy ablak felől érkező fény apró lángnyelveket gyújt rajtuk…” (Michel Butor, Réz Pál fordítása)

Dokumentárisan csak 1318-tól tudjuk követni a San Marco zenei életét. Az adatok azonban nemcsak a bazilika köré csoportosulnak, s így már régebbről is van tudomásunk Velence zenéjéről. Már a római korból van hírünk az úgynevezett izelasztikus játékokról, amelyekben a birkózás és a futás mellett ott szerepelt az ének- és a költői verseny is. Tudjuk, hogy a San Giorgio bencés szerzetesei közt már a VIII. század végén volt néhány olyan barát, aki „kegyessége, jótékonysága, az énekben és a zene művészetében való jártassága miatt volt híres”. (Hadd mondjuk meg, hogy a San Giorgio kolostorából szent_gellertindult térítő útjára és a mártíriumba Gheraldus testvér, azaz Szent Gellért püspök. Aki először adott hírt a magyarok zenéjéről, a Symphonia Hungarorumról…) Tudjuk, hogy már a IX. században jelentős harangöntő ipara van a városnak, hiszen Orso Partecipazio doge 866-ban tizenkét harangot ajándékozott Makedon Basileios bizánci császárnak, s Bizáncban ettől kezdve ismerik a harangot. 1071-ben egy szemtanú többek között ezeket írja a doge-választás ünnepségeiről: „Oly nagy volt a harangzúgás, hogy az ember a saját hangját sem értette.” Jelentős volt az orgonagyártás is: a X. században a velencei Gregorius apát épített görög minta szerint orgonát Nagy Károly császárnak. A bazilikáról pedig tudjuk, hogy énekkara valószínűleg egyidős magával a templommal, márpedig a San Marcót 827-ben kezdték építeni és 1085-ben szentelték be.

Egy-két évszázadot átugorva, rábukkanunk már a világi zenéről szóló híradásokra is. 1250-ben merül fel az első velencei trouvère, Bartolomeo Zorzi neve. Mint a krónika mondja, kitűnő költő és énekes volt, aki a trubadúrok hazájában, Provence grófjainak udvarában tanulta meg a „vidám tudományt”, a gaia scienzát. Zsinati és káptalani iratokból van biztos tudomásunk a középkor időszakában már hagyományosnak mondható népdalokról, a Biblioteca Marchianában őrzött egyik 1200 tájáról való breviáriumban egy hangszerén játszó joculator képe található. A ménestrelekker és a trubadúrokkal együtt természetesen eljutottak Velencébe a kor híres énekelt költeményei is, s biztos, hogy Velence utcáin felhangzott a Roland-ének, a szőke Izoldáról, a Ginevráról és Lancelotról, vagy a Blanche Fleurről szóló dalok. 1200 körül már velencei dialektusban írt hasonló költemények is keletkeztek. És ezeket a kis verseket mindig dalolták, vers és zene elválaszthatatlan volt. Az énekmondók, a cantastorie-k szórakoztatták ezekkel a dalokkal az utcák népét, az ünnepélyek közönségét, a mulatságok résztvevőit. Nem volt mindig szórakoztató a történet, így valószínűleg nagyon is siralmas lehetett a padovai Brunacci által emlegetett ének, A keresztes vitéz hitvesének panasza.

Ebben az időben azonban Velence messze túllépett a Cassiodorus említette állapotokon – nagyhatalommá lett. Körülbelül a IX. századig Bizánc uralma alatt állott, hol ténylegesen, hol csak névleg. Amikor azonban 828-ban néhány torcellói és malamoccói kalmárnak sikerült végrehajtani a nagy „trükköt”: Szent Márk evangélista relikviáinak ellopását és kicsempészését Alexandriából – Giustiniano Partecipazio doge megtagadta a függőséget. Szent Márk lett Velence védőszentje – mint említettük, ekkor alapították a bazilikát is – és Velence elkezdte kiépíteni nemcsak kereskedelmi, de hanem katonai erejét is. Az Orseolo családból származó dogék már egyenrangú félként tárgyalnak Bizánccal, a német-római császársággal és az arabokkal, majd lassan uralmuk alá hajtják, meghódítják Dalmácia számos városát, a görög szigeteket. A legnagyobb hatású mesterfogást a XIII. század első éveiben hajtotta végre Velence, amikor Enrico Dandolo, a félig vak és aggastyán doge a keresztes hadjárat résztvevőit azon az áron szállítja csak el a Szentföldre, hogy a hadsereg előbb Zárát, majd… 1204-ben magát Bizáncot foglalja el számára. Ezzel Velence vált a Földközi-tenger keleti medencéjének tulajdonképpeni urává. Száznyolcvan év múlva, 1380-ban a chioggiai csatában a Serenissima legyőzi legveszedelmesebb ellenfelét és vetélytársát, Genovát is.

A XIII. században alakult ki a Tengeri Köztársaság államrendje. A világ egyik legkülönösebb hatalmi rendszere jött ezzel létre. Velence olyan köztársaság volt, amelynek élén ott állt a doge, a fejedelem, a herceg, akinek azonban semmiféle hatalom nem volt a kezében. Különösen, amikor 1310-ben, a Tiepolo-összeesküvés leverése után megalakult a Tízek Tanácsa, a híres, sőt hírhedt és félelmetes Consiglio dei Dieci CdX), minden hatalom a patrícius családok kezébe megy át. E családok közül tizenkettő szinte a város alapításáig, 697-ig vezeti vissza családfáját, valamennyi olyan név, amelynek viselőivel Velence egész történelmében találkozunk: Contarini, Morosini, Badoer, Tiepolo, Michiel, Sanudo, Gradenigo, Memmo, Falier, Dandolo, Poloni, Barozzi. Így tulajdonképpen az államhatalom nagyon széles körű testület birtokában volt, akik egymás közül választották a különböző állami szervek funkcionáriusait. A Nagytanácsban (Maggior Consiglio) eredetileg a teljes lakosság képviselői helyet foglaltak, ám 1296-ban a patrícius-családok képviseletévé vált. 1314-ben születési jogon lett minden huszonöt éves nemes úr (nobile vagy nobil huomo) a Nagytanács tagja. Ekkor zárták le az Aranykönyvet, amely ötszáz évre megszabta, mely család tagjai kerülhetnek be a Nagytanácsba. Ezzel az intézkedéssel még a lehetősége is megszünt annak, amit korábban igen sok doge kísérelt meg: a monarchia-alapításnak. Az utolsó kísérletező az a Marin Falier volt, akinek képmása helyén fekete folt áll a Maggior Consiglio dísztermében, a dogék sorában ezzel a szöveggel: „Hic est locus Marini Falieri descapitati pro Criminibus” (A bűneiért lefejezett Marin Falier helye). A bűn pedig az volt, hogy a doge az Arzenál munkásainak segítségére támaszkodva meg akarta fosztani hatalmától a Nagytanácsot.

sala_maggiorSala del Maggior Consiglio

Ne higgyük azonban, hogy a Nagytanács vagy a Consiglio dei Dieci diktatúrája elnyomás volt. Velencében, egész ezeréves történelme során a hatalom minden birtokosa gondosan ügyelt arra, hogy a köznépnek a lehetőség szerinti legjobb dolga legyen. Hallgassuk csak, mit ír 1364-ben Petrarca: „A velenceieknek fenséges városa ma a szabadságnak, békének és igazságosságnak otthona. A jóknak menedéke, a zsarnoki hatalmaktól és a háborúk viszontagságaitól megviselt és jobb életre törekvő gályák kikötője. Aranyban gazdag, de hírnévben még gazdagabb város, kincsei hatalmasak, de erényei még hatalmasabbak. Szilárd márványkövekre alapozták, de a polgárok egyetértésének még szilárdabb talajára épült, sós hullámok veszik körül, de biztonságát a bölcsesség sava adja. ” Néhány évvel később a francia király követe, Philippe des Commines így számol be a Canal Grande látványáról:„ Azt hiszem, ez a világon a legszebb utca. Kitűnően megépített házak közt kanyarog át az egész városon. A régi épületeket tartós kövekből rakták és a rendkívül nagy és magas házakat szépen ki is festették. Az újabbak száz évvel ezelőttről valók: valamennyinek a homlokzatát isztriai fehér márvány és megannyi porfír- és szerpentinkő díszíti… ez a legdiadalmasabb város, amit valaha láttam.”

Velence hatalmának alapja hármas: flottájának, illetve hadseregének katonai ereje, kereskedelmének zseniális megszervezettsége és az akkori világ legkörmönfontabb diplomáciája. S ezzel a hatalom pilléreinek növekvő sorrendjét adtuk. A katonaság csak akkor vált szükségessé, ha a kereskedelem vagy a diplomácia már nem tudott segíteni. Főleg a kereskedelem: Velence kezében tartotta egész Európa fűszerellátását és általában a keletről jövő árucikkek szállítását és eladását. Ezért kezdődött hatalmának letűnése akkor, amikor a portugálok Afrika körülhajózása után megtalálták a tengeri utat Indiához és a Távol-Kelethez. A XV. század azonban Velence hatalmának tetőpontját hozta meg. Minden történelemkönyv és minden Velencével foglalkozó leírás megemlíti Tommaso Moncenigo doge végrendeletét, illetve halálos ágyán mondott beszédét, melyben egy statisztikus pontosságával sorolja fel Velence hatalmának anyagi alapjait. A Serenissima tőkéje tízmillió dukát; az állami bevételek meghaladják az évi egymilliót; az alaptőke bankforgalma négymillió hasznot eredményez évente a kivitel és kétmilliót a behozatal révén; a városban negyvennégy bank, hetvenhét aranyműves és hetvennyolc selyemkikészítő műhely dolgozik. A gyapot évi 400 000, a fűszerek 5 400 000 dukát hasznot hoznak. A házak 7 milliót érnek; 3300 hajó bonyolítja le a forgalmat 30 000 matrózzal. A flotta 45 hadigályával rendelkezik és 11 000 tengerésszel; az Arzenál 20 000 munkás munkahelye.

Velence pénze a dukát Európa legjobb „valutái” közé tartozik megjelenése, 1284 óta.

Ez a nagyhatalmi időszak a szellem, a kultúra történetében már más nevet visel, noha a hivatalos történelem-periodizáció még középkorként tartja nyilván. Ez az időszak már a renaissance kora.

Forrás: Várnai Péter – Velence (10-14. oldal) Zeneműkiadó Budapest, 1974 ISBN 963 330 027 4

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s