Primula farinosa L. ssp. alpigena O. Schwarz
Lila virágú tőzegláp-növény, a hazai növényvilág csaknem teljesen kipusztult faja.
Leírása: Az arasznyi (5-25 cm) magas növény nálunk áprilisban, magashegységek láprétjein májustól júniusig nyílik. Virágai kicsik, a párta csöve legfeljebb még egyszer akkora, mint a csésze, cimpái mélyen kicsípettek, színük a ciklámenlilától a vörösesliláig változik. A torokban élénk sárgán pikkelyes. A csésze 4-6 mm hosszú, fogai keskenyek. A virágok dús ernyőt alkotnak. Tőlevelei fiatalon begöngyölödött szélűek, fokozatosan nyélbe keskenyedők, visszás tojásdadok, épszélűek vagy gyengén hullámosak, esetleg öblösen fogasak, fonákukon fehéresen lisztesek. Ez a lisztszerű bevonat sokszor a tőkocsányokon és a virágcsészéken is jól látható, erről nyerte a növény – csaknem minden európai nyelvben – a nevét. A termés tok; apró magvai élőhelyükön könnyen csíráznak.
Virágzási idelye: április.
Élőhelye az üde és nedves, tőzeges-kotus láprétek. Mész- és tőzegjelző, hűvösebb és csapadékosabb éghajlathoz szokott növény. Az Alpokban és a Kárpátokban forrás- és síklápokon, de szélsőségesen száraz sziklaéleken is megtelepszik, 2000 méterig.
Elterjedése: Változó alakjaival – Írország és Görögország kivételével – majdnem minden európai országban találkozhatunk. Eljut az Altáj és a Tien-San hegyvidékéig is. Az Északi-Kárpátokban (Szlovákia, Lengyelország) gyakori, Romániában (Erdély) csak Brassónál a Szászhermányi lápon él. Szubarktikus alpin jellegű cirkumpoláris faj.
Előfordulása: Magyarországon valamikor a Hanságban, a Tapolcai-medencében (Uzsa-Lesenceistvánd) és a Sopron melletti Nagytómalom és Kőhida között húzódó nyúlfarkfüves lápréten is élt. Ma egyetlen populációját a Tapolcai-medencéből ismerjük.
Védelmét élőhelyén a talajvízszint állandósítása, a lecsapolás és a tőzegtermelés teljes mellőzése oldhatja meg. Félteni kell a gyepkonkurenciától is. Területét vegyszerezni vagy szennyezni tilos. Hazánkon kívűl védett növény a volt Csehszlovákiában, Ausztria Burgenland és Stájer tartományaiban, Svájcban (különösen Aargau, Bern, Neuenburg, Thurgau és Zürich kantonokban), végül Németországban. Nálunk a kiemelten védett fajok közé tartozik, így gyűjtése vagy kiásása természetvédelmi bűntett és egy év börtönnel bűntethető.
Eszmei, természetvédelmi értéke 250.000 Forint.
Forrás: Csapody István – Védett növényeink (212-213. oldal) Gondolat Budapest, 1982 ISBN963 281 066 X