Székely életek – Dósa György

Dálnok látképe

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Dósa György

1470-ben, a háromszéki Dálnokon született az egyébként marosfalvi Makfalván otthonos Dósa család sarja, akit kortársai többnyire Székely Györgyként emlegettek. Bár lófőrendű volt, nem lehetett vagyonos, hiszen hivatásos katonának ment. Nándorfehérvárott lovas kapitány lett, többször is kitüntették. 1513-ban párviadalban megölt egy török parancsnokot, ezért II. Ulászló királytól címert kapott (székely vonatkozású jogállapotán ez nem változtatott).
1513-ban Bakócz Tamás esztergomi érsek nagy pompával vonult be Rómába, a pápaválasztásra. Abban reménykedett, hogy őt választják meg. A pápa azonban Medici János lett, aki a X. Leó nevet vette fel. Az új pápa engedélyezte Bakócznak keresztes hadjárat hirdetését Magyar-, Lengyel-, Svédországban és Dániában és keleten szakadárok térítgetését bízta rá.
1514-ben Bakócz itthon meghirdette, hogy az emberek vegyék fel a keresztet. A király a sereget Knin ostromára akarta küldeni. A toborzás a keresztes hadba hatalmas népmozgalommá szélesedett, vagy százezren sereglettek a táborba, rengeteg jobbágy, de deákok vagyis tanult emberek is szép számmal. Turkevei Ambrus Dévaványai pap, aki Dósa György notáriusa (mondhatjuk titkára) volt, például a krakkói egyetemen végezte tanulmányait.
A földesurak közül nem egy próbálta erővel visszatartani a bevonulni indulókat, amiből erőszakos cselekmények láncolata alakult ki. Az összesereglők megfegyelmezése időt vett igénybe. A kilengések és megmozdulások keltette félelem ösztönözte a május 15-i rendelkezést, amely az embereket a kereszt letételére és szétoszlásra akarta rábírni. Az emberek azonban nem engedelmeskedtek. A tervezett keresztes háború helyett a sereg a földesurak ellen fordult.
Dósa Györgyöt április 30-án a keresztes had vezérévé nevezték ki, és Budán, a várbeli Zsigmond-templomban a nagy veres kereszttel díszített fehér zászlót. 40000 emberből álló főhadával Ceglédre vonult. Az események gyorsan peregtek. Május 18-án Dósa beszédet mondott és kiáltványt tett közzé. A beszéd tartalmáról feljegyzések számolnak be, amelyekből kiderül, hogy Dósa nem akarta szétoszlatni hadát, hanem a társadalmi harc megvívására ösztönözte. Idézzük fel néhány mondatát: " Nem Magyarország lakosai előtt ismeretlen dolgokról beszélek. Közületek mindnyájan tapasztalhatjátok saját nyomorúságotokat. Akadt akár egyetlen nemes is, aki akár nehéz, akár könnyű dolgot tett a ti munkátok és költségetek nélkül? Hiszen ha egy nemes építkezik, házasodik, leányát férjhez adja, vendéget fogad, születik vagy meghal, ha saját ügyében a királyhoz utazik, veletek fizetteti meg! Semmit sem teszen a ti nagy károtok nélkül. Viselje-e ezt el valaki, akinek emberi értelme van? … Meddig tűrjük még — magyar férfiak — a méltánytalanságokat? … Tanítsátok meg a kevély fenevadakat, hogy egyenlően éljenek jobbágyaikkal és polgáraikkal. …Nem az ősöknek adott címer, hanem a fénylő erény szüli az igazi nemességet! … Jöjjetek velem, mint egyenlő társaim és kísérőim!"
A kipróbált, vitéz katonából szenvedélyes népvezér vált. Azokat a nemeseket, akik közéjük álltak, a keresztesek befogadták. Egyes történészek felteszik a kérdést: ugyan hogyan is tudhatta volna ez a szegény székely rendben, fegyelemben tartani népét? A tények azt mutatják, hogy képes lehetett rá. Tudjuk, hogy a nagybotú Mészáros Lőrinc ceglédi pap és Kecskés Tamás , Dósa segítőtársai mennyire ellenezték, hogy a keresztesek bárkitől akár egy tojást is ingyen elvegyenek. Ehhez pedig az kellett, hogy Dósa a seregben rendet tartson.
Kiáltványát így kezdte: "Székely György a hatalmas vitéz, a kurucok áldott népének feje és kapitánya, csak Magyarország királyának, de nem az uraknak is alattvalója …Tudjátok, hogy a hűtlen nemesek ellenünk, s a szent háborúra készülő egész kuruchad ellen erőszakosan felkeltek, hogy bennünket üldözzenek és kiirtsanak."
Dósa Ceglédre hívta a városok, mezővárosok, falvak lakóit, különösen a Pest és Külső-Szolnok vármegyeieket. Azokat pedig, akik nem engedelmeskednek a hívásnak, halállal fenyegette
Dósa kisebb csapatait a földesúri sereg több csatában szétverte, de a főcsapat éppen maradt és Csanád felé haladt. Itt zsákmányolt ágyúk segítségével támadták a püspöki várat. A menekülő Csáki Miklós csanádi püspököt és Telegi István országos kincstartót elfogták, megkínozták és karóba húzták. Elfoglalták Nagylakot, Aradot, Solymost, Lippát. Ostromolni kezdték Világost, majd Temesvárt is, ahova Báthori István serege visszahúzódott. A felkelők már a vizet akarták elvezetni a vár alól. Báthori Zápolya János erdélyi vajdát hívta segítségül.
A csatában, amely Temesvár közelében kifejlődött, Dósa György a derékhadat vezette, Testvére, Dósa Gergely és Mészáros Lőrinc a két szárnyat. A keresztesek egy ideig jól állták a csatát, de amikor a köztük levő rácok otthagyták őket, soraik megrendültek. Dósát és néhány társát élve fogták el. A mindig békíteni akaró Dósa Gergelyt lefejezték, Dósa Györgyöt izzó vaskoronával megkínozva, tüzes trónon égették meg 1514. július 20-án. A kínzást hősiesen tűrve halt meg. A vesztőhelyen kivégezték néhány hívét is.