Hunyadi Mátyás családja, és gyermekkora

Mátyás király a honi közvélemény szemében az az uralkodó, akit talán a leggyakrabban emlegetnek pozitív kontextusban. Ezt tükrözik azok az egyébként nem feltétlenül szignifikáns felmérések is, amelyek azt hivatottak kimutatni, hogy a magyarok kit gondolnak a legnagyobb honi történelmi személyiségnek. Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulóján, tavaly, meghirdették a reneszánsz évet is, amelynek kapcsán a széles közönség elé is megpróbálták eljuttatni Mátyás, és a reneszánsz Magyarország kulturális hagyatékát, így abban a szerencsés helyzetben lehetnek az olvasók, hogy Mátyásról, Mátyás életéről számos monográfia, tanulmánykötet, vagy népszerűsítő irodalom jelent meg, jelen írásunk pusztán össze kívánja foglalni a nagy uralkodó életét.

Származás, és család

Mátyás származása körül elsősorban a XIX. század végétől lángoltak föl a viták. A román történetírásban előfordul olyan vélemény is, amely szerint Mátyás egy román király lett volna. Természetesen erre reflektálva számos olyan írás is született, amely szerint a Hunyadi családnak semmi köze nem volt a románokhoz. Érdekes mellékszála ennek a vitának az az elképzelés, amely szerint a Hunyadi-ház egy kun, vagy elrománosodott kun családból származott volna, aminek elméleti lehetősége adott, mivel a román fejedelemségekben kezdetben valóban tekintélyes létszámú kun arisztokrácia volt. Az első oklevél, amely a Hunyadi-családot említi, Zsigmond király adománylevele, amelyben Hunyad várát Serbe fia Vajk lovagnak, valamint testvérének Radolnak, és Magosnak, illetve unokatestvérének Radolnak, és fiának Jánosnak adományozza. Vajkot egy 1414-es forrás még említi, azonban 1419-ben a neve már nem bukkan föl. Ekkor egy oklevelet írnak át Radol (László néven említik), valamint Vajk három fia, idősebb Hunyadi János, ifjabb Hunyadi János, és (ifjabb) Vajk számára. Hunyadi János tehát már 1409 előtt született, két testvére azonban valószínűleg csak az 1409-es oklevél kiállítása után. A Hunyadi-család román eredetére számos jel utal, többek között az is, hogy idősebb Hunyadi Jánost Hunyadi Oláh Jánosnak is hívták, külföldi követségeiben pedig Wallachia (Havasalföld) fehér lovagjaként emlegették. Feltételezhetően egy előkelő román család sarja lehetett Vajk, mivel a magyar udvarban közrendű származású ember lovagi címet nemigen kaphatott, márpedig Hunyadi Vajkot mindig ezzel a címmel említik a történeti források.

Hunyadi János származásával kapcsolatban azonban a történetnek még itt nincs vége, mivel a történeti források számos direkt, és indirekt származási elképzelést is elénk tárnak, amelyek egy része vélhetően csak a mindennapi késő középkori politikai ideológia terméke volt. Heltai Gáspár krónikájában például arról számol be, hogy Hunyadi János Zsigmond király törvénytelen fia lett volna. A történet szerint az amúgy is nagy nőcsábász Zsigmond király olthatatlan vágyat táplált egy Morzsinai-családbéli nemes lánynak, és az ő szerelmük gyümölcse lett volna Hunyadi János. Zsigmond, hogy szerelmét ne szégyenítse meg, hozzáadta a lányt Serba fia Vajkhoz. Mivel Magyarországon, szemben a nyugat-európai, főleg a francia udvarral, a törvénytelen származást inkább eltitkolták, ezért ez a monda inkább a történet hitelét erősíti meg, és ezzel magyarázható lenne a Hunyad adományozása, valamint Hunyadi János későbbi karrierje is. Ennek a történetnek a hitele azonban semmilyen korabeli forrással nem igazolható (hiszen Hunyadi János pontos születési idejét sem ismerjük, és az is csak feltételezés, hogy Zsigmond király 1395-ös hadjáratakor csatlakozott volna a család a magyar uralkodóhoz). Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a Heltai-féle történet lehetetlennek sem mondható.

Mátyás által később gyakran hangoztatott történet volt a családnak a római Corvinusoktól történő származása. Bonfini ezt a Hunyadiak címerével, valamint román származásával indokolta, azonban ennek a leszármazásnak semmilyen genealógiai alapja nincs, és inkább az elszigetelődő Mátyás politikai érdekeit szolgálta. További érdekes származást vet föl a Hunyadi-család “görög” eredete. Bonfini szerint Hunyadi János anyja görög származású volt, és a bizánci császári család tagja. A görög származást erősíti az is, hogy Mátyás egy levélben ugyanazon vérből származónak nevezi II. Mehmed szultánt, (ami azonban lehet udvariassági formula is), ráadásul Dzsem hercegről, az udvarába menekült török trónkövetelőről azt állította a pápai követnek, hogy a török herceg a nagyanyja nővérétől származik, aki török fogságba került, és a szultáni hárem tagja lett. Ennek alapján a török szultánok, II. Murád, és II. Mehmed, Mátyás anyai ági rokonai lettek volna, ez azonban ma már történeti módszerekkel nem igazolható, azonban tény, hogy maga Mátyás erről meg volt győződve, és politikájában ezt fel is használta.

Hunyadi János testvérei közül négyet ismerünk. Ifjabb Hunyadi János, Mátyás nagybátyja, hasonló pályán indult el, mint testvére, az idősebbik Hunyadi János. (A korabeli névadási szokásokban egyáltalán nem szokatlan, hogy két testvért ugyanúgy hívtak). Őt az 1419-es oklevél említette először, feleségéről, gyermekeiről nem tudunk. A bátyjával együtt lett szörényi bán 1439-ben, azonban 1441-ben a török elleni harcok során elesett. Hunyadi János másik öccse, akiről tudunk, (ifjabb) Hunyadi Vajk valószínűleg fiatalon meghalhatott, ugyanis az 1419-es említésén kívül mást nem tudunk róla. Hunyadi János egyik nővére a Szentgyörgyi Székely Jánost vette el. A Szentgyörgyi Székely-család ezen ágából származhatott valószínűleg  Székely Tamás, aki 1450-62 között a magyarországi johanniták vezetője, és a vránai perjel volt. Hunyadi Jánosnak volt egy Klára nevű testvére, akit egy oklevél anyai ágú testvérének nevez, azonban valószínűbb, hogy (a későbbi családi kapcsolatok, és az ebből származó előrelépés miatt) Klára Hunyadi János édestestvére volt. Klára Dengelegi Pongráchoz ment férjhez, aki szintén udvari lovag volt, sőt, 1441-től 1444-ig Hunyadi János alvajdája volt Erdélyben. A házasságból három fiú, és egy lány született.
Mátyás szülőháza Kolozsvárott

Dengelegi Pongrác Borbála a Rozgonyi-családba házasodott be, Rozgonyi Sebestyénnek lett a felesége, aki Mátyás idején az országos főméltóságok egyike, királyi főlovászmester, erdélyi vajda, valamint pozsonyi ispán is volt. Rozgonyi Sebestyén hasonló nevű fiát a király rokonának nevezik akkor, amikor Beatrix királyné nászkíséretében vett részt Itáliában. A Dengelegi Pongrác-család Mátyás idején egyike volt azon famíliáknak, amelyek nagy adományokban részesültek. Dengelegi Pongrác László, aki az anyja révén Mátyás unokatestvére volt, egyetemi tanulmányokat végzett, majd a kolozsmonostori bencés apátságnak lett a kormányzója, de a kolozsvári polgárok egy birtokviszály miatt 1463-ban megölték. Dengelegi Pongrác János, aki az unokatestvérek közül kétségtelenül a legtöbbre vitte Mátyás idején, három alkalommal is volt erdélyi vajda, de volt szörényi bán, temesi ispán, és királyi asztalnokmester is. Bátyja halálát megbosszulandó ostrom alá akarta venni Kolozsvárt is, de a király végül lebeszélte erről. 1476-os halála egybeesett Mátyás, és Aragóniai Beatrix esküvőjével, és ez alkalomból udvari gyászt rendeltek el. Több alkalommal nevezték a király unokatestvérének. Két lánya, és egy fia született, aki azonban már nem töltött be fontos hivatalt. A legifjabb Dengelegi Pongrác fivér, Dengelegi Pongrác András királyi pohárnokmester volt, azonban 1464-ben a boszniai háborúban elesett. A Dengelegi Pongrác-család 1500-ban, Dengelegi Pongrác János fiának halálával halt ki.

Mátyásnak nem csak az apai rokonságát, hanem az anyai rokonságát is számon tartották az udvarban. Édesanyja Szilágyi Erzsébet volt, akit Hunyadi János 1428-30 között vehetett el. Szilágyi Erzsébetnek öt testvére volt. Szilágyi Osvát még Mátyás trónralépése előtt, 1452 körül meghalt, fiát ugyan ismerjük, de valószínűleg nem érte meg a felnőttkort. Szilágyi Osvát lánya, Szilágyi Jusztina, azonban fontos szerepet kapott a Hunyadi-család dinasztikus terveiben. Először a Felvidéken Ján Giskrával szemben szövetséges Szentmiklósi Pongrác-család sarjához, Lászlóhoz adták hozzá. A férje azonban az 1467-es lázadásban való részvétel miatt kiesett Mátyás kegyeiből, és elvesztette felvidéki birtokait. Második férje Vlad Tepes havasalföldi vajda volt, (akit Draculaként szoktak emlegetni), ő azonban elesett a török elleni háborúkban. 1479-ben, majd 1481-ben újraházasodott, azonban egyetlen gyermeke sem született. Szilágyi Erzsébet legismertebb testvére Szilágyi Mihály volt, akinek működését később fogjuk részletezni. Erzsébet Szilágyi László nevű testvére 1456-ban hunyt el, Mátyás idején országos politikai szerephez tehát nem juthatott.

Szilágyi Erzsébetnek két lánytestvére volt. Szilágyi Zsófia Vingárti Geréb Jánosnak lett a felesége. A Geréb-család Mátyás idején szintén fontos szerephez jutott, Geréb János fiai ugyanis szintén a király unokatestvérei voltak. Geréb Jánosnak öt fia született: István, Lőrinc, Péter, Mátyás, és László. Geréb István nem töltött be jelentős politikai szerepet, testvére, Lőrinc még gyerekként meghalt. Geréb Péter azonban nagy karriert futott be: Mátyás az 1471-es összeesküvés idején rábízta a Felvidék katonai kormányzatát, 1477-79 között pedig bárói rangra emelkedett erdélyi vajdaként. 1486-89 között ajtónállómester volt, 1503-as halálakor pedig az ország nádora. Geréb László erdélyi püspök, majd kalocsai érsek volt, 1502-ben hunyt el. Az ötödik testvér, Geréb Mátyás pedig horvát-szlavón bán volt 1483-89 között. Mátyás azonban közvetlenül a halála előtt összeveszhetett unokatestvéreivel, ugyanis 1489-ben mind Pétert, mind Mátyást felmentette a tisztségei alól, ami oda vezetett, hogy a király unokatestvérei 1490 után szembefordultak Corvin Jánossal. 1503-ban azonban Geréb Péter halálával a család kihalt, és a birtokaik végül Corvin Jánosra szálltak. Szilágyi Erzsébet másik húga, Szilágyi Orsolya, a Rozgonyi családba házasodott be. Ez a Rozgonyi-ág volt a fiatalabbik a Rozgonyi-családban, (a másik ágat fentebb a Dengelegi Pongrác-család kapcsán említettük), Szilágyi Orsolya, és Rozgonyi János házasságából két fiú, és egy leány született. Rozgonyi János többször volt erdélyi vajda, végül elnyerte az országbírói tisztséget. Szilágyi Orsolya vélhetően még Mátyás trónra lépése előtt elhunyt, két fiuk pedig korán meghalt, de János sem hagyott hátra gyermekeket. Lányuk, Rozgonyi Apollónia Csáki Ferenccel házasodott össze, aki székely ispán, majd bihari ispán volt. A királyi rokonságot számon tartották, hiszen a később Dózsa György által karóba húzatott Csáki Miklós csanádi püspököt padovai egyetemi tanulmányai alatt a király anyai ágú unokaöccsének nevezték.

A királyi rokonság számbavétele után megállapítható, hogy azok a királyi rokonok, akiknek volt tehetségük, azok nagy előremenetelt tanúsítottak Mátyás uralkodása alatt. Ide tartozik a három Geréb testvér, és Dengelegi Pongrác János. Ugyanakkor a bosszúálló természetű Mátyás a lázadásokhoz csatlakozó rokonaival is kíméletlenül leszámolt.

A nemrég elhunyt középkorásznak, Kubinyi Andrásnak, Mátyás rokonsága kapcsán volt egy figyelemreméltó elmélete. Szerinte ugyanis Szapolyai Imre is valamilyen módon Mátyás családjába tartozhatott, esetleg féltestvére lehetett. A Szapolyai-címer a korai időkben gyakran fordult elő a Szilágyi-, és a Hunyadi-címerrel, így voltak olyan kutatók, akik ezen két család valamelyikéhez sorolta a Szapolyaiakat. Szapolyai Imre 1459-ben lett báró, mikor elnyerte a főkincstárnoki címet, majd 1462-ben megkapta Szepesvár uradalmát, sőt, Mátyás király a Szepesföld örökös grófja címet adományzota neki, ami azért is furcsa, mert eleddig magyar király csak egy alkalommal adományozott örökös grófságot (1453-ban V. László Beszterce örökös grófjának tette meg Hunyadi Jánost). Bár a Szapolyaiak részt vettek a felvidéki háborúban, ez címadományozásra önmagában kevés, mivel a király rokona, Rozgonyi Sebestyén is részt vett, még sem lett belőle gróf. A Szapolyaiak az 1467-es erdélyi lázadás fő résztvevői, és szervezői közé tartoztak, Mátyás mégsem büntette meg őket. Ugyanez volt a helyzet az 1471-es lázadás után, noha ez esetben Szapolyai Imre még időben a király pártjára állt. Szapolyai Imre a királyi tanács valamemennyi ülésén résztvett, és Mátyás külhoni háborúi idején az ország kormányzását is rábízta a király. Kubinyi András szerint valószínűleg Szapolyai Imre Hunyadi János természetes fia lehetett. (A későbbi király, Szapolyai János édesapja, Szapolyai István Szapolyai Imre legfiatalabb öccse volt).

Mátyás gyermekkora

Mátyás 1443. február 23.-án született Kolozsvárott. A városban ma is látható egy ház, amelyet Mátyás szülőházának említenek, (noha a szerző ottjártakor ennek egy emléktáblán kívül semmilyen komolyabb jele nem volt). Hunyadi Mátyásnak egy testvérét ismerjük, Hunyadi Lászlót, aki 1431 körül születhetett, tehát Mátyásnál csaknem tíz évvel volt idősebb. Mátyás, és László műveltsége, és taníttatása a gyakori toposzokkal szemben eltérhetett, mivel László gyermekkora idején apja még nem volt az ország legelőkelőbb báróinak egyike, míg Mátyás nevelésére már sokkal több gondot fordított. Mátyás nevelését Hunyadi János az I. Ulászlóval Lengyelországból Magyarországra érkezett Sanocki Gergelyre bízta, aki Vitéz János barátja, és széles műveltséggel rendelkező humanista egyházi ember volt. 1451-es lembergi püspökké történő kinevezéséig ő vezette Mátyás taníttatását. A történeti hagyomány szerint Mátyás nevelője Vitéz János volt, akinek azonban az egyházi, és a politikai pályája lehetetlenné tette azt, hogy ténylegesen is ő foglalkozzon a későbbi király nevelésével. Mátyás számos nyelvet beszélt, így németül, latinul, a források alapján bírta valamelyik szláv nyelvet, és feltehetően tudott románul is. Megtanult írni-olvasni is. Apja hadjáratainak egy részére elkísérte, a későbbi források alapján ugyanis Mátyás jól bírta a tábori életet, és a katonai körülményeket is. Mivel már 15 évesen uralkodóvá választották, ezért ismereteinek zömét még fiatal gyermekként sajátította el.

Mátyás már korán szerepet kapott a dinasztikus házassági tervekben. 1451-ben házassági szerződést kötöttek a Cillei-, és a Hunyadi-család között, Cillei Ulrik Erzsébet nevű lányát házasították össze vele. Cillei Erzsébetet apja elküldte Hunyadi János udvarába, míg Mátyást V. Lászlóhoz került, királyi kamarásként. A szerződés voltaképpen egy politikai túszcsere volt, a házasságot nem hálták el. Cillei Erzsébet azonban röviddel a szerződés aláírása után elhunyt.

Apja 1456-os halála után Hunyadi László akart országos főkapitány lenni, de erre a posztra pályázott Cillei Ulrik is. 1456 őszén Cillei, és a király sereggel jelent meg Nándorfehérvár alatt. Az ekkor bekövetkező eseményeket a későbbi források többnyire pártállástól függően adják elő, mindenesetre az biztosnak tűnik, hogy Hunyadi László, és a vár parancsnoka, Szilágyi Mihály sikeresen kizárta a királyi sereget a váron kívülre, és a várba csak a királyt, és egy szűkebb kíséretét engedték be Cillei Ulrikkal együtt. A várban aztán egy elfogott levélre hivatkozva Cillei Ulrikot meggyilkolták, és ezzel a Cillei-család kihalt. A királyi sereg feloszlott az esemény hírére, így Hunyadi László átvitette V. Lászlót az ő kezén lévő Temesvárra. Ott V. Lászlót megeskették arra, hogy nem áll bosszút, és kinevezi Hunyadi Lászlót országos főkapitánnyá. Az eskü után a királyt elengedték.
V. László (1440-1457)

Cillei halála után birodalmi birtokaira a Habsburg III. Frigyes tette rá a kezét, míg magyarországi birtokai fölött kisebb vita keletkezett. Hunyadi László igényt tartott a Cillei-birtokok egy részére, amivel azonban maga ellen hangolta apja, és a család hű szövetségesét, Újlaki Miklóst, aki így csatlakozott a királyhoz, és Garai Miklóshoz, a Hunyadi-liga liga ellen.

Noha Hunyadi János meghagyta a fiainak, hogy soha ne tartózkodjanak együtt az udvarban, László mégis teljesítette a király meghívását, és az öcsét is Budára hívatta. Főkapitányként egy törökellenes hadjáratot tervezett, így jelentős katonai erő is állomásozott a főváros közelében, de megérkezett a király hívására Ján Giskra is, aki cseh zsoldosaival a Felvidéket birtokolta. A király végül 1457. március 14-én letartóztatta Hunyadi Lászlót, és Hunyadi Mátyást, valamint Rozgonyi Sebestyént, Kanizsai Lászlót, Vitéz Jánost valamint a Hunyadi-ház további híveit. Két nappal később, március 16-án kivégezték Hunyadi Lászlót. Vitéz Jánosért az esztergomi érsek járt közben, és ő vállalta az őrizetét, a többi fogoly azonban megszökött a budai várból. Március 21-én V. László oklevelet adott ki, amelyben felsorolja Hunyadi László, Hunyadi Mátyás, és Hunyadi János bűneit, valamint védelmébe vette az eljárást kitervelő bárókat.

A Hunyadi ellen összeesküvő bárók azonban hiába végezték ki a család fejét, Hunyadi Lászlót, a Hunyadiaknak erőteljes, és energikus vezetője támadt Szilágyi Mihály személyében. Hozzájuk csatlakoztak még a Budáról megszökött foglyok, valamint a Ján Giskra után a legjelentősebb felvidéki birtokosnak számító Szentmiklósi Pongrác László is. Utóbbi szövetségét egy 1457 áprilisában megkötött házassági szerződés garantálta. Szilágyi Mihály hadaival megtámadta Erdélyt, és ostrom alá vette Brassót, valamint Nagyszebent, ahová a király hívei bezárkóztak. A szász vezetők végül megvásárolták a békét Szilágyi hadaitól. V. László, látva a lázadás méreteit, és azt, hogy nincs kellő ereje szembeszállni vele, Mátyással együtt, Prágába távozott, ahol azonban 1457 november 23-án váratlanul elhunyt, szabad utat engedve a magyarországi királyválasztásnak.

Forrás: Történelem mindenkinek