Ókori athéni demokrácia

Közzétette:

 

 

az_okori_athen_romjai_500

 

A demokrácia szó magyarul népuralmat jelent.

Az ókori, azaz a görög demokrácia a teljes jogú szabad polgárok uralmi formája volt, akik hatalmukat a népgyűlésben gyakorolták. A demokrácia nem vonatkozott a nem teljes jogú szabad együttlakókra (metoikoszokra) és a rabszolgákra. Attika mintegy 300 000 lakosának fele volt teljes jogú polgár, a másik fél kétharmadát a rabszolgák tették ki, a maradékot pedig a metoikoszok. A népuralom érvényesülésének ez az aránya egyedülálló az ókor történetében.

A demokrácia kialakulása a K.e. VII. századtól a VI. század végéig tartott. Főbb állomásai: K.e. 621. drakoni, K.e. 594. szoloni, K.e. periklesz508. kleisztenészi törvényhozás. Virágkorát a K.e. V. század közepén Periklész vezetése alatt érte el.


A demokrácia intézményei

Periklész korában az arisztokratikus idők emlékét  őrző kormányzati szervek végleg háttérbe szorultak. Régebben a kilenc archonból álló államtanács kormányzott, ez a testület Temisztoklész reformja nyomán veszítette el a jelentőségét: azontúl választás helyett sorsolás útján jelölték ki tagjait, hatáskörük mindössze a papi teendőkre és a bírósági ügyek előkészítésére terjedt ki. Az archoni tisztséget egy évig lehetett viselni, utána az illető automatikusan az Areioszpagosz tagja lett. Ez a többségében arisztokratákból álló testület a demokrácia ellensége volt. A Perzsa háborúk után Ephialtész megfosztotta hatalmától, és csak a gyilkossági ügyekben való intézkedés jogát hagyták meg neki.

Az athéni állam élére a tíz sztratégosz (hadvezér) testülete került. Ennek tagjait szavazással választotta a nép, ugyanazt a személyt többször is meg lehetett választani egymás után. Az állam vezető embere az első sztratégosz volt. Periklész 15 éven át ebben a minőségében irányította Athént. Az újraválasztás feltétele a nép osztatlan bizalma volt. Éppen emiatt voltak igazságtalanok a Periklész ellen felhozott vádak, főleg az, hogy az athéni demokrácia
csak formailag volt népuralom, valójában az állam első emberének uralmát jelentette. Periklész ugyanis semmi mással nem állította maga mellé a népet, mint személyes adottságaival és mindenek előtt politikája eredményességévei. (Személyes adottság volt pl. szónoki képessége – mennydörgő /zeuszi/ hangja miatt adták neki az „olümposzi” jelzőt.)

Maguk az athéniak látták úgy, hogy nála alkalmasabb vezetőt nem találhatnak. Viszont ugyanezek az athéniak rögtön megvonták tőle a bizalmat, amikor később a peloponeszoszi háború kudarcaiért személyesen  őt tették felelőssé. Minden athéni világosan látta, hogy vezére fedhetetlen életű és megvesztegethetetlen, s bár Athén élén minden király – vagy „zsarnok” – kortársánál nagyobb hatalmat tartott a kezében, személyes vagyonát semmivel sem gyarapította. Periklész egyeduralma tehát nem gátolta az athéni demokrácia lényeges vonásainak érvényesülését, vagyis korlátlanul megvalósult a nép önállósága a hatalom gyakorlásában.

Az állam legfontosabb szerve ennek megfelelően a népgyűlés (eklészia). Ennek tagja volt minden nagykorú, tehát 20 évet betöltött athéni polgár. Az eklészia havonta 3-4-szer ült össze, hogy a folyó ügyekkel lépést tartson. A gyűlés színhelye már Kleisztenész óta az Akropolisszal szemközt a tenger felé elterül ő Pnüx domb volt. A térség mintegy 25 000 embert fogadott be, nyilván ennyi lehetett az Athénban élő szabad polgárok száma.

A népgyűléseken nem vett részt mindig mindenki. A vidékiek eleve ritkábban látogatták, de a városiak közül is nem egynek fontosabb lehetett a pillanatnyi üzlete, vagy egyéb elfoglaltsága. 1-1 népgyűlésnek aligha volt 5000-nél több résztvevője. A polgárok a K.e. V. század végéig a lejtős domboldalon ültek, s a szónokok a legutolsó szintről beszéltek. K.e. 404-ben megfordították az irányt, és a sziklából faragták ki a szónoki emelvényt, amely máig megmaradt. Az eklésziában bármiféle javaslatot be lehetett nyújtani. De ha valamely indítványról bebizonyosodott, hogy törvényellenes, a javaslat beterjesztője szigorú büntetésben részesült. Mivel azonban Athénnak írott alkotmánya nem volt, nagy visszaélésekre is módot adott a fenti eljárás.

A javaslatok sikere nem csak beterjesztőik szónoki tehetségén vagy a nép pillanatnyi hangulatán múlott. Az athéni demokrácia arról is gondoskodott, hegy az államügyeket szakszerűen és folyamatosan intézzék. A tanács (görögül bulé) Kleisztenész óta 500 tagból állt, akiket évente sorsolás útján jelöltek ki. (Kezdetben választották.) A tanácsosok egymást váltogatva ügyeletszerűen dolgoztak, és különböző bizottságokat alkottak. Elsődleges feladatuk előhatározatok kidolgozása volt, amelyeket aztán a népgyűlés emelhetett törvényerőre. Azokban az ügyekben, melyeket nem kellett egyszeri döntéssel lezárni, hanem folyamatos intézkedést igényeltek (pénzügyek, a kereskedelem felügyelete) a bulénak határozati joga volt. Vagyis a tanács jelentette azt a szabályozó erőt, amely a népgyűlések rendjét biztosította.

A bíráskodás joga is a polgárok kezében volt. Az esküdtszék 6000 tagját – tehát a város összlakosságának jelentős hányadát – sorsolás útján jelölték ki. Ezek tanácsokra felosztva üléseztek. Tevékenységük roppant bonyolult volt, mivel a törvényeket nem foglalták össze egységes gyűjteménybe, ennek szükségességére csak a század végén jöttek rá. A bíróság előtt bárki vádat emelhetett, de személyesen kellett képviselnie a vádat, s ugyanúgy személyesen kellett védekezni ellene. Mivel nem minden athéninak adatott meg a szónoki tehetség, amellyel a védő- vagy vádbeszédét elmondhatta volna, ezért sokan hivatásos beszédírókhoz fordultak. A peres eljárások gyakran a végtelenségig elhúzódtak, a fent említett okok miatt. (Az athéni bíróságoknak a szövetségesek peres ügyeiben is döntési joguk volt.)

A közélet színtere a Pnüx mellett a város főtere, az agóra volt. Itt állott a sztratégoszok hivatali épülete, a tanácsház, az esküdtszék, azaz a héliaia székhelye. A bulé éppen soron következő vezetői, az un. prütaniszok egy kerek épületben üléseztek (tholosz). Ebben került sor az „állami vendégeskedésekre”, azaz ünnepélyes lakomákra. Az agórán  őrizték a hivatalos mértékegységeket is.

Athén K.e. V. századi főterének képéhez hozzátartoztak az oszlopcsarnokok (sztoa) is (pl. a híres Színes csarnok). Ezekben kerestek menedéket a polgárok a tűző napsütés vagy a téli esők elől, s itt tárgyalták poliszuk ügyeit, azaz itt politizáltak. Az agóra középső részén állt a 12 isten oltára, a város köztiszteletben álló  őseinek emlékműve, a Zsarnokölők szobra. A főtéren keresztül vezetett a Szent út az Akropolisz felé: ezen vonult végig a Panathénaia-menet a Kerameikoszból a fellegvár Athéné szentélyéig.

 

Forrás: netmozaik.hu

Illusztráció: A Parthenon maradványai az Acropolison, Periklész

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s