Szerzetesrendek

Közzétette:

 

,,Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között… Aztán gyere, és kövess engem!”

Sok minden Máté evangéliumának e passzusával kezdődött. Egy egyiptomi fiatalember, Antal, aki ekkor még sem remete, sem szent nem volt, de úgy érezte, az evangélium itt konkrétan az ő életére vonatkozik, és radikális döntést hozott. Az evangéliumban elhangzó hívást szó szerint követte, szétosztotta mindenét, és Jézus nyomdokaiba lépett. Mivel azonban nem volt konkrét példa előtte, az akkor tiszteletben álló aszkéták életmódját vette át, akik az önmérséklet útján próbáltak meg közelebb kerülni az Úrhoz. A sivatagba vonult. Évek múlva, mint bölcs, tapasztalt, titkokat ismerő férfi terjedt el  híre. Özönlöttek hozzá az emberek, akik tanácsért fordultak hozzá, vagy az ő nyomdokaiba akartak lépni. Antal nem is vonakodott nekik segíteni ebben, így a kis remeteközösségek gombamód szaporodni kezdtek. Ugye milyen könnyű lenne most továbblépni és megfeledkezni arról a húsz(!) évről, amit Antal a sivatagban töltött? Ne tegyük, hiszen akkor hamis képünk alakulna ki bennünk róla, s ezáltal a szerzetességről. Antalnak húsz éven át az egyetlen kapcsolata a külvilággal egy barátja volt, aki az élethez szükséges élelemmel ellátta, ilyen elzártságban szinte kibírhatatlan lelki harcokon ment át, ekkor ,,Isten teljes fegyverzetét” magára vette és végül győzedelmeskedett a gonosz felett. Azt hiszem ilyen élettapasztalattal szinte magától értetődő, hogy Antal ezután például Konstantin császárral is levelezésben állt, és az egész keresztény közösségnek új lökést adott példájával.

Az ő példája sok későbbi szerzetest inspirált , melyekből néhányat emelnék csak ki ez alkalommal.

Ágoston rend:

Szent Ágostont mélyen megrendítette Antal példája, így ő is alapított egy kis kolostort, ott élt testvéreivel, míg Hippo városának lakói nem kérték őt papjuknak. A püspök engedélyével papként is folytatta az aszketikus életet, sőt, később már püspökként a felügyelete alá tartozó papságot és sikerült rávezetnie sokukat a szerzetesi életformára. Ehhez kis szabályzatot is készített, amely a mai napig is számos szerzetesrend szabályzatául szolgál (pl. domonkosok).

Ebben egyébként minden szélsőséget elutasít, az aszkézis eltúlzását sem tartja üdvösnek.

Bencések:

Később, az V.-VI. században a klérus, és a szerzetes életmód is válságban volt. Az ettől megcsömörlött Benedek elvonult a világtól, az aszkézist választotta, ez azonban nem járt örök magánnyal. Remete társak gyűltek köréjes és egy új szerzetes közösség született. Egy zavaros időszakban nyújtott egyértelmű, követendő irányt. A Monte Cassino hegyén felépített első kolostort számtalan új alapítás követte. Ezek sokáig jogilag teljesen független, különálló egészek voltak, csak a regula volt a közös pontjuk, ez az állapot 1893-ban zárult le, ekkor alakult meg az egységes bencés konföderáció.

Még egy ilyen szűk összefoglalóban sem hagyhatjuk ki, hogy a bencések a jelenlegi Európa kialakulásáért végzett munkáját megemlítsük. Nélkülük a ma természetesként megélt összeurópai kultúra nem létezne.

Karthauziak:

A rend alapítója, a kölni születésű Brúnó, aki az Benedekhez hasonlóan megcsömörlött kortársai lagymatag keresztény életétől és ezért az Alpokban fekvő Karthauzba vonult el, hogy ott a teljes elvonultságban a remete életmódot megvalósítsa. Páran csatlakoztak hozzá, így kis közösségként kezdtek működni. Nagyon jól jellemzi őket egy rendi mondásuk: "A kereszt áll, és a világ forog körülötte." Sosem volt szükségük belső reformra, a megalapításuk óta szinte teljes csendet, szegénységet fogadnak .

Ciszterciek:

Ez a rend a Bencés rend regulájának pontosabb betartása miatt jött létre, egy ideig a Bencés rend részeként funkcionált, de idővel különálló rend lett. A szerzetesi élet tisztaságának visszaállítására törekedtek, ehhez a fizikai munka és az Istenre való koncentrálás volt a módszerük. Nem alkalmaztak jobbágyokat, maguk látták el a kolostor körüli teendőket, eleinte az egyházi tizedről is lemondtak.

Habár nem alapítójuk, de rendjük kiemelkedő személyisége Szent Bernát, aki tanításával megújította az emberekben élő Krisztus képet, közelebb hozva hozzájuk a betlehemi Gyermek és a keresztre feszített Megváltó képét.

Egy tőle származó híres mondás: "Fiam, ha tudnád, milyen nagy kötelességei vannak a szerzetesnek, akkor egy darab kenyeret sem tudnál megenni anélkül, hogy könnyeiddel ne áztatnád."

Csak illusztráció (nem ciszterciek)

Forrás: Hrotkó Bence – PÁRBESZÉD – MAGYAR JEZSUITA PORTÁL

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s