Barcsay Jenő emlékére

Közzétette:

E napon született Barcsay Jenő festőművész és grafikus (1900)

Barcsay Jenő
1900-1988

Festő, grafikus. Egy túlnyomóan román nemzetiségű erélyi faluban született, eredetileg zenésznek készült. Közben akvarelleket készített és már meglévő gipszmunkákat másolt. Egy jómódú erdélyi úr vállalkozott arra, hogy fedezze tanulmányait a budapesti főiskolán. Így került Barcsay 1919-ben Magyarországra. A főiskolán Vaszary, majd Rudnai növendéke volt.
1924-ben négy képpel szerepelt a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonban rendezett Fiatalok kiállításán. Ekkor mélyült el vonzalma az alföldi táj iránt. 1925-1928 között a nyarak egy részét a Hódmezővásárhely melletti Mártélyon tötötte. 1926-ban Párizsban, egy évvel később Firenzében járt tanulmányúton. Az érzelmi tartalom helyett egyre inkább a forma kötötte le figyelmét.

1929-1930-ban ismét Párizsban tartózkodott. Ekkor kezdett barátkozni a látott tárgy és a kép-tér, a festészet két realitásának probémájával. 1929-től a nyarakat Szentendrén töltötte. Megélhetését az év fennmaradó részében tanári munkával biztosította a pesti Iparostanonc Iskolában.
1930-1938 látszólag egységes, valójában nagyon is egyenetlen periódus volt az életében. Három részre bontható életének ez a szakasza. Az első 1930-34-ig tartott, melyben sokat jelentett neki Paizs-Gobel barátsága, aki Szentendre szellemiségének felismerésére vezette rá. Munkáiban ekkor a széntechnika uralkodó: “Elővettem a szenet, nagyobb papírokat, és hónapokig mást sem csináltam, csak a szentendrei dombokat rajzoltam.” A korai szentendrei szénrajzok után az olajhoz nyúlt, ekkorra tehetők a barna, fekete kontúros, súlyos tájak (Szentendrei táj 1933, Dombos táj 1934, Parasztudvar 1934). A második szakasz 1934 tavaszától 1935 novemberéig tartott. Ekkor Tornyai János és Nagy István hatása érezhető képein. Ebben az időszakban találta meg a számára legkedvezőbb technikát, a nagyon visszafogott olajtemperát, melyet fekete krétával kombinált. 1935 után a megnőtt önbizalom eredménye egy nagyméretű figurális kompozíció, a Három munkáslány.
1938 után a képi fegyelmet megbontja a belső indulat kifejezése. A téma a tájról az utcaképre és a csendéletre tevődik át. A technikában uralomra jut az olajfesték, heves ecsetkezeléssel felhordott vaskosságában.
Barcsay művészete a magyar konstruktivizmus egyik önálló ága lett, amley ezer szállal kötődött a jelenhez, világnézeti, szociológiai, politikai porblémákhoz.


Válogatás Barcsay Jenő képeiből

Forrás

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s