Márika néni meséi: Tizenkettőt egy csapásra

Közzétette:

Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. Annak annyi gyermeke volt, mint a resta lika, még eggyel több. Olyan szegények voltak, hogy az se volt, amit egyenek. A szegény asszony átment a szomszédba, s könyörgött szépen, adjanak egy kicsi tejet a gyermekeinek. Adtak is szívesen. Hazavitte, de az ura mikor meglátta: .

–       Add ide édes feleségem, csak egy kicsit igyak belőle!

Megfogta a fazéknak a két fülét, s odaemelte a szájához. De hogy fogta,

hogy nem, olyan ügyetlenül fogta, hogy a mellét leöntötte, s az asztalra lecsepegett a tej. Erőst sok légy volt, mert nagy meleg volt, s a legyek arra a tejre mind rágyűltek. A szegény ember odacsapott, s tizenkettőt agyoncsapott. Na, aszongya:

–       Ebből én még híres ember leszek.

S hamar egy papírosra ráírta, hogy tizenkettőt egy csapásra, s felragasztotta a homlokára.

–       Édes feleségem s gyermekeim, Isten veletek! Én híres ember lettem, s most e1megyek vándorolni. S addig haza se jövök, míg egy zsák pénzt nem hozok.

Na, gondolta magában a szegény asszony: Ez is megbolondult. S azzal a szegény

ember elment.

Hát megy, vándorol. Beért egy erdőbe. Sötét lett, s lát egy kicsi füstöt. Megy közelebb, s hát egy akkora ördög feküdt ott…, – hatalmas két nagy szarva,

hosszú farka, s aludt egy tűz mellett.

Gondolja magában a szegény ember: hogy tudjak én most odaférni? Hogyha felkeltem, mit szól? Mit keresek itt? Lehet, hogy feldöf azzal a nagy szarvaival. így hát…

…kívül, az ördögön kívül lefeküdt. Egyszer csak felébredett az ördög. Nagyot nyújtózkodott, s akkorát prüsszentett, hogy a fák csak úgy reszkettek az erdőben tőle.

Azt mondja a szegény ember:

–       Itt vagyok, itt vagyok!

–       Ki beszél itt? – mondja az ördög.

–       Én vagyok. Akkorát prüsszentettél, hogy most születtem meg – hazudta a szegény ember.

–       Hát, hogy-hogy? – Nézi az ördög. – Hát ki van írva a homlokodra, hogy

tizenkettőt egy csapásra.

–       Hát igen, ilyen erősen születtem, – hazudta a szegény ember.

–       Na, jól van, meglátjuk, hogy milyen erős vagy! Mert én ezt nem hiszem el – mondta az ördög.

Nézd csak, itt van ez az ostor… Én egyet rittyentek, s utána rittyentsél te egyet. Majd meglátjuk, hogy ki rittyent nagyobbat, s az lesz az erősebb.

Azzal az ördög elvette, s akkorát rittyentett, hogy a szegény ember ijedtében felugrott egy fára.

–       Hát te mit keresel ott, szegény ember?

–       Én? Há nem látod? Csak megmetszem ezt a fát, annyi száraz ág van rajta.

–       Hát nem féltél a rittyentéstől?

–       Hát dehogy féltem! Hát ha félnék, akkor nem volnék itt – hazudta a szegény ember.

–       Na, gyere le arról a fáról, s rittyents te!

Elvette a szegény ember az ostort, de még meg se tudta emelinteni. Olyan nehéz volt. Azt mondja:

–       Hallod-e, te ördög! Én akkorát rittyentek, hogy a fejed szétesik. De előbb vegyünk egy abroncsot a fejedre.

Volt is ott hamarjába egy abroncs, ráhúzták az ördög fejire, a szegény ember ráhúzta, s a kalapáccsal akkorákat ütött rá. Azt mondja az ördög:

–       Rittyentettél-e?

–       Nem hallod, hogy rittyegtetek? – s ütötte tovább az ördög fejét. Az abroncs rajta volt. Azt hitte az ördög, hogy csakugyan rittyent.

–       Jól van, rittyegtess, elhiszem, hogy te vagy az erősebb – mondta az ördög. Akkor a szegény ember levette az abroncsot, s azt mondja az ördög: -Gyere, elviszlek a pokolba. Megmutatlak édesanyámnak, hogy te vagy az erősebb.

Hát ment a szegény ember az ördög után, s egy-kettőre ott voltak a pokolba. Mondja az ördög az anyjának:

–       Édesanyám, hoztam egy szegény embert. Azt mondja, hogy akkor született, amikor én prüsszentettem. S képzelje el, hogy olyan erős, hogy erősebb, mint én.

–       Én azt nem hiszem el – mondja az öregasszony. – Hozd csak ide a vasrudakat, emeld fel a szemeimet, nézzem meg jobban!

Oda is vitte az ördög a vasrudakat, felemelte az anyjának a szemeit. Nézi

a szegény embert erről, nézi arról.

–       Hát ezt én nem hiszem el. Tudod mit? Menjél el, hozzál vizet! S utána elküldöd a szegény embert. Hozzon ő is.

Az ördög hamar elvett egy nagy hordót. Csak a fél vállára reavette, s elment, s teli hozta vízvel a kútról. Azt mondja a szegény embernek:

–       Na, itt van, hozzál most te!

Hát a szegény ember a hordót meg meg se tudta emelinteni.

–       Nincsen egy jó vastag láncod? – mondja a szegény ember.

–       De van! – mondja az ördög. – Minek kéne neked?

–       Annak, hogy én elviszem azt a láncot, s a kutat kihúzom gyökerestől, mindenestől, s idehozom nálatok az udvarra. Nem járok ilyen semmi hordókkal el mindennap vízért.

–       Jaj, ide ne hozd, szegény ember, mert még valamelyik bele talál esni! -ijedezett az ördög.

Mondja az anyjának, hogy mit akar a szegény ember, hogy az egész kutat ide akarja hozni.

–       Édesanyám, adjunk neki egy zsák pénzt, s menjen, amerre 1át, nem bajlódok vele – mondja az ördög.

–       Hallod-e, édes fiam, az éjen háljon itt, s majd holnap reggel útnak ereszted.

Na, vacsorát adtak a szegény embernek, s lefektették. S mikor gondolták, hogy elaludt, azt mondja az ördög az anyjának:

–       Édesanyám, üssük agyon ezt a szegény embert!

–       Jól van. Van ott egy nagy vasrúd, amivel emelgeted a szemeimet, s azzal koppants egyet a fejére! De várjál, hogy előbb aludjon el jobban!

A szegény ember ezt hallotta. Felkelt, s egy darab fát betett a takaró alá, s a kucsmáját belehúzta a fa végébe s egy vasfazekat, s ő bebújt az ágy alá. Az ördög gondolta, hogy már a szegény ember aluszik.Odament a vasrúddal, s egyet nagyot koppantott a vasfazékra.

Azt mondja a szegény ember az ágy alól:

–       Ne simogasd a fejemet!

Úgy megijedett az ördög, hogy azt se tudta, mit csináljon. Még egyet koppantott.

Azt mondja a szegény ember:

–       Mondtam, hogy ne simogasd a fejemet!

Visszamegy az ördög, s mondja az anyjának:

–       Édesanyám, akkora kettőt ütöttem, de azt mondja, hogy simogatom a fejét.

Lefeküdt az ördög.

Reggel, mikor felkelnek, – de előbb a szegény ember kibújt az ágy alól, s a fát betette az ágy alá, s a vasfazék-darabokat, s ő bebújt a helyire.

Reggel felkel az ördög s az anyja, s odamegy az ágyhoz, s hát a sze       gény embernek semmi baja sincs.

–       Hogy aludtál? – kérdezi az ördög.

–       Én jól – mondja a szegény ember. – Csak az éjen, nem tudom, úgy simogatták a fejemet.

Jaj, jaj, gondolta magában az ördög, hát ha ez neked simogatás volt… Mondja

az anyjának:

–       Édesanyám, adjunk neki egy zsák pénzt! Menjen, ne is lássam!

–       Hát nem bánom! – egyezett bele az öregasszony.

Azt mondja az ördög:

–       Na, te szegény ember! Itt van ez a zsák pénz, vigyed, menj Isten hirével!

–       Nem úgy van, ördög! Én el se hoztam azt a zsák pénzt, s haza se viszem. Ha úgy akarod, hogy elmenjek, vidd haza! S még engemet is!

Mit volt mit tegyen az ördög, egyik vállára felvette a szegény embert, s másik vállára azt a zsák pénzt, s elindultak. Hát ahogy mennek, beértek a falu végire. A szegény embernek is sok gyermeke volt, s másnak is, – majdnem minden háznál. Kigyűltek a falu végére, hogy ott szemkötőzzenek, jácodjanak. S mikor meglátták a szegény embert az ördöggel, kezdtek visítani s futni. S azt mondja az ördög:

–       Miért futnak úgy a gyermekek?

–       Hát azért, mert meg akarnak enni tégedet. S szólnak a többieknek is, hogy jőjenek.

Megijedett az ördög, levette a szegény embert, s a zsák pénzt is. S futás, …visszafutott a pokolba. A zsák kihasadott, a pénz mind kiszóródott, s a szegény ember vissza hívta a szegény gyermeket mind, s mind szedték azt a pénzt, s magának is hagyott. S így aztán kicsit meggazdagodott.

S még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle!

Forrás: bukovinai székelyek meséi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s