Szent Gellért Egyházi Kiadó
Ezt a kis munkát nem tudományos dolgozatnak szántam, inkább léleknevelői szándékkal írtam. Bár fölhasználtam benne a legújabb szakirodalom általam elérhető eredményeit is. Főként lelki gondozói naplóm feljegyzéseit dolgoztam fel benne. A leírt példák életből valók, de a férfi nevét mindig Ádámmal, a nőét Évával helyettesítettem. (Gyökössy Endre)
A kötet tartalmából adódóan előfordulhatnak olyan témák, amelyeket a szerző a Magunkról magunknak, az Együtt a szeretetben és a Bandi bácsi a szeretetről c. könyveiben már érintett. Ezeket a részeket nem jelölték külön. “Szeretlek úgy, ahogy vagy. Szeretlek, mert vagy. Sőt: annak ellenére szeretlek, hogy olyan vagy, amilyen vagy. A jézusi szeretet ez.”
Idézetek a könyvből
- Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe – ennyi az egész.
- A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.
- Alázattal kell megállnunk a másik ember egyénisége, személyisége előtt, és el kell tudnunk fogadni azt, hogy az sok tekintetben “más” mint mi.
- Igaz házasságban nem lehet “én pénzem, te pénzed”. Csak “mi pénzünk” van.
- A nyitott ajtó sokszor jobban visszatart, mint a hisztériás elibe-állás.
- Fejlődés. Ez az egyik legjobb ellenszere az unalomnak, egyben az öregedésnek is. Mert az ember vagy fejlődik, vagy öregszik.
- Az unalom legtöbbször azzal kezdődik, hogy a házasságban már nem beszélgetnek, csak megbeszélnek valamit.
- A házasság műalkotás. Következésképpen: a házasság megélése művészet is. A művészet három fő ellensége pedig: az ismétlés, a gépiesség és a szürkeség.
- A halál és a szerelem valahol a lélek mélyén összeérnek.
- A jó házasság szüntelen kompromisszumok, kölcsönös engedmények sorozata.
- A házasságban a nehézkedés törvénye uralkodik. Azaz az alacsonyabb szinten álló húzza le a magasabb színvonalon állót. A kivétel csak a szabályt erősíti.
- A házasság misztériumának a legdurvább arculcsapása a számítás.
- Aki túl gyakran “szeret”, egyszer sem szeret.
Ha nem kapjuk meg azt, akit “szeretnénk”, még mindig szerethetjük azt, akit kaptunk.
Forrás: Citatum