64 évvel ezelőtt hunyt el Bartók Béla

Közzétette:

Bartók Béla a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművésze, népzenekutatója, a Zeneakadémia tanára volt. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Bartók Béla gyermekkorának két jellemző vonása volt: visszahúzódó természete és zenei érdeklődése. Édesanyja szerint egészséges, életerős csecsemő volt. Sajnos három hónapos korában himlőellenes oltással megfertőzték. Ötéves koráig állandó orvosi kezelésben részesült. Az anyai féltés, dédelgetés félénkké tette, elbújt az emberek elől, ha észrevette, hogy sajnálják. Betegsége miatt az átlagosnál később kezdett járni. Kétéves elmúlt már, mire beszélni kezdett, de az éneket, a zenét már előbb feszült figyelemmel hallgatta. Alig egyévesen már jelezte, mely zenéket szereti, melyeket nem. Másfél éves korában felismert egy dallamot, háromévesen fejlett ritmusérzékét bizonyította, négyéves korában egy ujjal lepötyögtette a zongorán a számára ismerős dalokat. Ezek a zeneszámok feltehetően népies műdalok lehettek. 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be, Koessler János zeneszerzés osztályába. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepet játszott a német romantika és Brahms művészete. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatásokat végzett a szomszéd népek népzenei stílusaiban. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott.
Főbb művei: A kékszakállú herceg vára, a. Illetve, Concerto zenekarra, I. hegedűverseny, I. zongoraverseny, II. zongoraverseny, Vonósnégyesek, I. rapszódia, Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, Gyermekeknek, Allergo barbaro.
Bartók Béla nem szerette a hangos hírverést, s különösen nem tartotta oly nagy eseménynek azt, hogy a család régi barátait zeneesttel ajándékozza meg. Szülőföldjén akkor tett búcsúlátogatást, amikor 1926 februárjában egy romániai hangversenyturnét tett.
Ötvenedik születésnapja alkalmából a nagyszentmiklósiak felkészültek arra, hogy vendégül lássák Bartókot. Emléktáblát szerettek volna elhelyezni a szülőházán. Nem rajtuk, nem is Bartókon múlott, hogy a tervezett ünnepségre akkor nem kerülhetett sor… Bartók Béla utolsó hangversenye Temesváron volt 1936 májusában. A háborút megelőző hangulat feszültsége miatt a művész lemondott a turné további hangversenyeiről. A temesvári fellépés után Bartókkal még folytak tárgyalások arról, hogy fellépjen Romániában, de az újabb élmény csak álom maradt barátai számára.

1938-tól kezdődően, a nemzetiszocializmus európai és magyar felerősödésével párhuzamosan erősödött fel benne a kivándorlás gondolata. 1939 decemberében meghalt édesanyja, akivel mindaddig nagyon szoros kapcsolatban volt, így 1940 tavaszán, amerikai hangversenykörútján végleg elhatározta, hogy emigrál. Október 8-án Ferencsik Jánossal lépett fel utoljára Budapesten, négy nappal később elutazott. Október 20-án Lisszabonban hajóra szállt, és végleg emigrált.
Amerikában főként tudományos munkát végezett (délszláv és indián népzene rendezgetésével foglalkozott). Anyagi helyzete folyamatos munkavégzésre kényszeríttette, koncertezni csak ritkán tudott. 1941 márciusában, a Columbia Egyetemen délszláv népzenéről tartott előadást, nem sokkal később az egyetem díszdoktorává avatta. 1943-ban a Harvard Egyetemen tartott előadás-sorozatot az új magyar zene kérdéseiről, de három alkalom után egészségi állapota összeomlott. 1942 áprilisa óta küzdött leukémiájával, kórházi kezelésének költségeit az amerikai zeneszerző egyesület fizette.
1943 májusában, betegágyán, Serge Koussevitzkytől, a Bostoni Filharmonikusok vezetőjétől új zenekari mű megírására kapott megrendelést. Utolsó alkotói korszakának első darabjaként néhány hónap alatt megírta a Concertót. Egészségi állapota lassan javult, új művek születtek, de a Columbia Egyetem ajánlatát már nem vállalta el. A nyarat Saranac Lake-en töltötte, itt találkozott Yehudi Menuhinnal, aki a Szonáta szóló hegedűre című kompozíciót rendelte tőle.
1945 nyarán három új művet tervezett: a 3. zongoraversenyt felesége számára, ez a hangszerelés utolsó 17 üteme kivételével elkészült, a Brácsaversenyt, melynek csak vázlatai maradtak fenn, illetve a 7. vonósnégyest, melybe bele sem fogott. A befejezetlen részeket végül is később tanítványa, Serly Tibor egészítette ki.
Hosszas betegeskedés után 1945. szeptember 26-án hunyt el. Temetésén, amely a hartsdale-i Ferncliff Cemeteryben zajlott, mindösszesen tíz ember vett részt: felesége, Péter fia, dr. Bátor nevű ügyvédje és neje, Serly Tibor és felesége, Paul Henry Lang zenetudós, Kecskeméti Pál és felesége, akik ugyanabban a házban laktak, mint Bartók, és végül, de nem utolsósorban Sándor György.
Földi maradványait 1988-ban országos médiafigyelem közepette hozták haza, s helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben.

NEMbulvár – Bozsán Eta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s