Makray Imre: Rémálomképeim a közeljövőt illetően

Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár, és nem hordok bő gatyát…

Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a cég, ahol dolgozom, azt mondja, ad nekem 300.000 forintnyi fizetést.

A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: „Anyám tyúkja.” Családnevem megelőzi a keresztnevemet, és nem örülök, hogyha a turisták összekeverik Budapestet Bukaresttel…

Aztán jön az állam, s azt mondja a cégnek: „Gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozónak adod, itt ez a pici lista arról, hogy én mit kérek tőled: nyugdíjjárulék 54.000 forint, tb-járulék 33.000 forint, egészségügyi hozzájárulás 1950 forint, munkaadói járulék 9000 forint, szakképzési hozzájárulás 4500 forint.” Így aztán, mire a munkáltató levegőt vesz, máris kifizetett az államnak 102.450 forintot…

A fizetésünk tehát rögtön 402.450 forintba került, de az egyszerűség kedvéért úgy is vehetjük, hogy 400.000 forint a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek.

De mi sem lélegezhetünk fel, hiszen miután megkapjuk a pénzt, a kedves Nagy Testvér ismét megjelenik, ezúttal nálunk, és azt mondja: „Itt a lista arról, mit kérek tőled: személyi jövedelemadó (szja) 84.750 forint, nyugdíjjárulék 25.500 forint, tb-járulék 12.000 forint, munkavállalói járulék 3000 forint.” És mire feleszmélünk, az állam lenyúlt tőlünk 125.250 forintot, s máris csak 174.750 forintunk maradt.

De büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra… Az anyák megmentőjére… Rodolfóra és Papp Lacira. Szeretem a déli harangszót, Erős Pistát, a sárga villamost, a mákos gubát.

Persze, ezzel még nincs vége a sornak, hiszen elmegyek a boltba, és vásárolok ezt-azt. A termékek árába további 25% általános forgalmi adó (áfa) került bele. Tehát ebből a pénzből valójában csak 139.800 forintnyi értéket vásárolhatunk: az állam ismét eltesz 34.950 forintocskát. Ez a legegyszerűbb eset volt, lehetne még fokozni: ha a pénzünket félretesszük, és lakást veszünk belőle, aztán illetéket fizetünk (a már eddig is duplán adózott pénzünkből), s ha pár év múlva eladjuk, ismét illetéket fizetünk – a triplán adózott pénzünk után – immáron negyedszer…

De autóvásárlással sem járunk jobban, hiszen átírási illetéket, gépjárműadót és üzemanyag árába épített nem kevés áfát fizetünk. Ha pedig bankba rakjuk, a kamat után is adót fizetünk.

Itt élek Európa szívében, vízilabdában mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk élnek a világ legszebb női…

Nézzük tehát a végeredményt! Én dolgoztam, a munkáltatóm üzleti kockázatot vállalt, munkahelyet teremtett, létrehozott valamit. Ehhez képest ki keresett mégis a legtöbbet?

Az állam keresett a 400.000 forintos fizetésemen 262.650 forintot. Én pedig vehetek árut 139.800 forintért.

Emlékszem, az átkosban azt tanultuk, hogy a sötét középkorban a földesúr kizsákmányolta a parasztokat, és 10%-ot elvett a termelt javaikból (kilenced), aztán jöttek a papok, és elvittek másik 10%-ot (tized). Hogy sajnáltuk szegény jobbágyot, s kérdeztük: de hát milyen alapon tették ezt?

20%! Istenem! Húsz százalék volt minden teher, amit fizettek!

Ebből a 20%-ból fényűző paloták és templomok épültek, hadseregeket tartottak fent!

Ebből a 20%-ból kövérre híztak a gazdagok!

Most több mint 80%-ot húz az állam a fizetésemen, vagyis durván megfordult az arány. Még sincs pénz semmire…

Magyarország…

Én így szeretlek…

Magyarország, én még így is szeretlek…

1989-ben lettem 18 éves. Akkor azt mondták, nehéz idők jönnek, vissza kell fizetni az államadósságot, amit nem én, és nem 10 millió magyar vett fel. Azt mondták, egy ideig többet kell dolgozni kevesebb pénzért, de megéri, mert majd egy idő után könynyebb lesz.

Magyarország, 2009

Eltelt 20 év…

38 éves lettem, és nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár, és nem hordok bő gatyát…

A privatizációnál nem voltam jelen, így nincs off-shore cégem, sem átmentett vagyonom. És még hosszasan sorolhatnám, mennyi mindenem nincs. Van viszont bankhitelem és egy szétzilált országom.

Eltelt 20 év…

És Magyarország adóssága a 4-szeresére nőtt, s eltűnt az állami vagyon 90%-a. 2011-ben pedig a föld is eladhatóvá válik.

1989 előtt 800 ezer párttag volt ebben az országban. A lakosság 8%-a. A jelenlegi pártok tagjainak létszáma összesen kb. 70.000 fő. A lakosság 0,7%-a.

És azt hívták diktatúrának, ezt pedig demokráciának.

Ma a magyar társadalom 86%-a elfordult a politikától. 86% azt mondja, hogy úgyis mindegy, ki kerül hatalomra, hiszen csak egy újabb rablóbanda jön, melynek a tagjai csak a saját pecsenyéjüket sütögetik.

Jelenleg nincs hiteles személy, nincs hiteles párt, nincs hiteles szervezet, aki tudná a megoldást, vagy akinek hinne a többség.

Ráadásul hamarosan eljön az idő, amikor évente 100 ezerrel több magyar hal meg, mint amennyi születik. 10 év alatt 1 millió… 50 év alatt 5 millió… ennyivel leszünk kevesebben…

Vagyis…

Ha 40 évesen fiam születik, 70 évesen pedig unokám, akkor az ő fia már nem biztos, hogy Magyarországon születik… Mert 50 év múlva már csak feleennyien leszünk.

Elfogy a remény, elfogy az ország, elfogyunk mi is…

És persze ez a többséget úgysem érdekli…

Mert van még elég bankhitel, van elég akciós termék a hipermarketekben, van elég tévécsatorna, és úgysem rajtunk múlik…

Nem hiszünk Istenben, mert modernek vagyunk. Nem hiszünk a nemzetben, mert abban hinni szélsőséges. Nem hiszünk a pártoknak, mert úgyis hazudnak. Nem hiszünk egymásban sem.

Fogalmunk sincs, mit lehet vagy mit kellene tenni.

Csak homokba dugjuk a fejünket, és csak szeretnénk túlélni a holnapot.

Várhatod ölbe tett kézzel, hogy majd holnap jobb lesz. De helyetted senki nem fogja megváltoztatni az életedet. A gyerekeid vagy az unokáid életét.

A megoldás: nem másokban keresendő, ne mástól várd…

GONDOLKODJ!

A saját életedért csak te felelsz! És a gyerekeidért, és azok gyerekeiért!

Senki… nem cselekedhet… helyetted…

Forrás: KAPU