Az El Camino de Santiago-zarándokút

Közzétette:

Erdélyi Gyopár 2007/5


Nagy Lajos
EKE Kolozsvár


A Szent Jakab-út – melyet gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is neveznek – középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia szt_jakabtartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nem csak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont a különböző utak fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenhova felfestettek.
Ezerszám találhatunk távoli célokhoz vezető gyalogutakat, de csak a caminói út történelmi és spirituális jelentősége járt világméretű elismeréssel, amely szükségszerűen azt is jelenti, hogy egyre többen szeretnék megtapasztalni gyógyító erejét. Bár az utolsó tíz évben a zarándokok száma tízszeresére emelkedett, még mindig kevesebb, mint fele annyian gyalogolnak az úton, mint a középkorban.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, miután a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt temették el azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. Szellemisége nagy hasonlóságot mutat Szent László egyik legendájával: a szent fehér lovon jelent meg a Clavijo-i csatában a mórok ellen harcolva, így személye mind a zarándokok, mind pedig a szent háború szimbóluma lett.
A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Santiagóba több zarándokút is vezet: Portugál-út, Északi-út, Sevilla-út és Francia-út. Mi a Pamplona és Santiago közötti Francia-utat választottuk, mely a már egyesült négy út találkozási pontjától indul és végigvezet Composteláig. Állomásai a következõk: Estella, Los Arcos, Logrono, Najera, Santo Domingo, Belorado, San Joan de Ortega, Burgos, Fromista, Sahagun, Leon, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo,
O Cebreiro, Sarria, Portomarin, Arzua és végül a célpont, Santiago de Compostela.
Ma már nemcsak a magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ.
Napjainkban, amikor az idő annyira felértékelődött, csupán kevesek kiváltsága a gyalogos zarándoklat. Ezeket az utakat ma már utazási irodák szervezik és kényelmes autóbuszokkal szállítják a zarándokokat a szent helyekre. A mai zarándok külsőleg alig különbözik a turistától. Ami valóban megkülönbözteti, az nem más, mint a lelki hozzáállás.
Szinte magától adódik a kérdés: ki és miért induljon el egy 700–800 km-es gyaloglásra?
A válasz: bárki elindulhat, aki úgy érzi, hogy ott a helye és érzi a hivatást. Függetlenül vallásától, foglalkozásától, testmagasságától és súlyától, nemétől, életkorától, edzettségi állapotától és családtagjai aggodalmaskodásától.
Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. A világ minden részéből érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t vagy annak egy részét végigjárják. Nekünk is voltak francia, német, angol, brazil, argentin, japán, kínai, belga, holland stb. útitársaink.
Pár statisztikai adat a zarándokok számát illetően: 1986 (2491), 1987 (2908), 1988 (3501), 1989 (5760), 1990 (4918), 1999 (154 613), 2004 (179 944) – zárójelben a zarándokok száma.
A búcsújárás fénykora a XII–XVI. században volt. Az első magyar vonatkozású adat 1140-bõl való. Egy angol feljegyzés említ egy magyar püspököt – sajnos név nélkül –, aki zarándokútja idején Compostelában halt meg. Az egyik leghíresebb compostelai magyar zarándok Krizsafánfy György volt, akinek a köztudat az írországi Szent Patrik purgatóriumában tett zarándoklatát tartja számon. Szent Jakab jellegzetes zarándokruhás ábrázolását – több apostol társaságában – megtaláljuk a csíksomlyói Salvator-kápolna festett kazettás mennyezetén is.
Nekem rég dédelgetett álmom volt a Camino valamelyik szakaszának megtétele. Sajnos, részben a közel 40 napig tartó út, a múlt rezsim utazási korlátai és nem utolsósorban az anyagi fedezet hiánya mindeddig nem tette lehetővé ennek megvalósulását, így erre csak most, 79. évemben került sor.
Az idén március 15-ét Hódmezővásárhelyen töltöttem barátaimmal, Nagy Lajossal és Feischmidt Jánossal, akikkel a polgármesteri hivatalban többek között a közel jövőbeni terveinkről beszélgettünk. Minden mellékgondolat nélkül megemlítettem, hogy a már tradícióvá vált csíksomlyói búcsún kívül álmodozunk a Caminóról, amihez most minden megadatott, csak az anyagiak hiányoznak. Nagy meglepetésünkre dr. Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere kijelentette, hogy számíthatunk segítségére. Mondanom sem kell, belém fagyott a szó, de amikor a testület tagjai is megerősítették, hogy jól hallottam, kezdtem magamhoz térni. A felénk nyújtott testvéri kéz abban a városban, amely a 2004. decemberi kudarc után befogadott és ahol a lakosság jelentős részének magyarul muzsikál a vére, megerősített abban a hitben, hogy még nincs minden elveszve. Röviden ezek az előzményei annak, hogy útra kelhettünk. Csapatunk régi útitársunkkal, Gyurka Előddel egészült ki, aki utunkat fotókban örökítette meg.
Hátra volt még az útiterv elkészítése, melyhez sok segítséget kaptam társaimtól, ismerőseimtől, az átlapozott-átböngészett leírásokból, könyvekből. Úgy döntöttünk, hogy az indulás júniusban legyen és a befejezés az indulás napjától számított 40 nap múlva. A repülőjegyeket már jó előre megváltottuk egy ún. fapados járatra Budapest–Barcelona, Santiago–Barcelona és Barcelona–Budapest között, így az útiköltség jelentősen kevesebbe került.  A hivatalos indulást Hódmezővásárhelytől terveztük, a visszaérkezést ugyanide.
Most, amikor már túl vagyunk az út nehézségein és élményein, szeretném, ha megőriznénk az emlékeket, hisz a múló évekből csak ezek maradnak meg. A mi élményeinket viszont csak az ismerheti és értheti meg igazán, aki pozitívan közelíti meg azokat. Egy ilyen úton lépten-nyomon lehet erőt meríteni, hiszen megelevenedik előttünk a zajló élet. Erőt meríthetünk a patakok csobogásából, zarándoktársaink köszönéséből, az ezer éve járt út köveiből… csak menni kell.
Annak, akiben megfogalmazódott a gondolat, hogy megpróbálkozzon a Caminóval, szeretném felhívni a figyelmét néhány, szerintem fontos dologra.
A zarándoklat addig tart, amíg tart. Utazzunk egyedül, ha lehetséges. Így valószínűbb, hogy találkozunk helyi falusiakkal és meríthetünk bölcsességükből és helyismeretükből. Menetközben tanulhatjuk a helyi nyelvet, megismerkedünk zarándoktársainkkal. De mindenekelőtt találkozhatunk önmagunkkal és megtapasztalhatjuk, hogy sosem vagyunk egyedül. Ez egészen biztosan a zarándoklat, de talán az élet fő célja is. Nagyon erős a vágyakozásunk, hogy kitörjünk magunk építette börtönünkből. Itt idézném Christopher Fry gondolatait, Koszka Teréz fordításában: Köszönjük meg Istennek, hogy olyan időben élünk, amikor felszínre került hibáinkat kezdjük belátni. Ne hagyjon el bennünket, amíg lelkünk sosem látott léptekkel rója ezt az utat. A küzdelem emberhez méltó, vállalkozásunk az Isten felfedezése. Mi a te részed benne? Olyan hosszú ideig tartott felébredni. De az Isten szerelmére: te ébren vagy?
Ahova érdemes eljutni, oda nincs rövidebb út. Alaposan át kell gondolni, mikor induljunk, nyáron, télen, ősszel vagy tavasszal. Mindegyik évszaknak megvan az előnye és a hátránya is. Ami nagyon fontos: indulás előtt tisztázzuk önmagunkkal az út célját. Induljunk ki abból, hogy lélekkel megáldott lényként indulhatunk emberi útra, nem pedig emberként a lélek utazására. Ha csak a gyaloglás a fő cél, miért kellene ilyen messzire utazni?
Tapasztalatom szerint nincsenek véletlenek. Gondviselés azonban van. Itt megemlítenék két megtörtént esetet.
Astorgai szállásunkról kora reggel indultunk útnak, még sötétben, esőben és olyan erős ellenszélben, hogy szinte rá lehetett feküdni. A megteendő távolság Foncebadonig 27 km. Erről az útról azt olvastam, hogy egy hírhedt kutyás kísértetfalun vezet keresztül. Mi ebbe a faluba érkeztünk éhesen és vizesen. A teljes készletünk egy zacskós leves volt négy személy számára. Az 1505 m magasan levő falu utolsó házából egy újonnan létesített,
18 férőhelyes zarándokszállás füstje emelkedett a levegőbe. Miután lepecsételték zarándoklevelünket és kijelölték ágyainkat, megkérdeztük, hogy megfőzhetjük-e levesünket. Egy idős német nő, a szállás gondnoka nagyot nézett, bement a kamrába és egy nagy fazék finom levest ajánlott fel számunkra. Ez véletlen, szerencse vagy gondviselés…? Mivel nagyon hideg volt, 4 fok, mi köszönetként jó adag fát gyűjtöttünk a közeli borókásban a hölgy számára. Ezért vacsorával, másnap reggelivel vendégelt meg, és még jókora tarisznyát is készített az útra.
A másik történet: egyik társam lemaradt, hogy csomagján igazítson. 3–4 km táv megtétele után vette észre, hogy övtáskáját, benne minden pénzével és iratával a szálláshelyen  felejtette. Az ijedtséget már nem ecsetelem. Rohant vissza, hogy megtalálja, de szembetalálkozott egy francia zarándokkal, aki kezében tartotta táskáját. Hogy ez véletlen, szerencse vagy gondviselés, azt már az olvasóra bízom…
Végezetül, de nem utolsósorban, hálás köszönet támogatóinknak: Hódmezővásárhely önkormányzatának, Cseh Szilviának, ifj. Pászkány Árpádnak, az EKE vezetőségének, valamint a székelyudvarhelyi Hosszú Évának.
Hasznos tudnivalók:
– útiköltség Spanyolországban (Barcelona–Pamplona, Santiago–Finisterra): 100 euró/fő
– élelem: 350 euró/fő
– szállás: 175 euró/fő
– egyéb költségek: 150 euró/fő
A szálláshelyeken főzési lehetőség van, edények és evőeszközök igénybe vehetõk.
Ajánlott max. 10 kg súlyú hátizsákkal elindulni.
Részletek: Nagy Lajos, tel. 0740-607110.


© Erdélyi Gyopár. Minden jog fenntartva.

Illusztráció: Szt. Jakab apostol tölgyfa szobra köpenyén a kagylóval
(Hatvan plébánia templom)

Speeth Ferenc alkotása, 1762-ből

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s