Márika néni meséi: A bakkecske

Közzétette:

Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, annak volt egy leánya s egy bak kecskéje. Azt minden nap kihajtották a legelőre. Az evett ott, s ivott. Egyik nap kieresztették a bakkecskét, és akkor a leány kihajtotta… – az evett ott, ivott és akkor este hazahajtotta. Megkérdezte a leánytól:

–       Evett-e az, ivott-e?  Azt mondta a leány:

–       Az evett, s ivott…

Akkor elment a pajtába, hogy kérdezze meg a kecskétől:

–       Ettél-e, ittál-e?  Azt mekegte:

–       Nem ettem, nem ittam.

Másnap az ember kihajtotta, akkor az evett ott, s ivott. Este újra hazahajtotta, megkérdezte a kecskétől, hogy evett-e, ivott-e!?

Azt mekegte:

–       Nem ettem, nem ittam.

Akkor rátette a kocsira, jól megkötözte. Amikor a kötél már félig felvágta, akkor elszakította…, – akkor elszakította a kecske, és bement egy nyuszika házába.

Mikor hazajött a nyuszika, akkor nem mert bemenni, mert valami csúnya állat bent volt a házában. Azt mondta a kecske:

–       Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal! Be ne jöjj, ha az életed kedves!

Nem mert bemenni a nyuszika. Futott, futott. Találkozott a Bodri kutyával. Azt mondta:

–       Hova futsz, jóbarát?

–       Valamilyen csúnya állat bement a házamba, s nem merek bemenni.

Akkor odament a Bodri kutya.

–       Majd én segítek.

Odament, s azt mondta a bakkecske:

–       Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal! Be ne jöjj, ha az életed kedves!

Nem mert bejönni. Futottak, futottak ketten. Találkoztak a medvével. Azt mondta:

–       Hová futtok, jóbarátok?

–       Valami csúnya állat bement a nyuszika házába, s nem mer bemenni.

Azt mondja a medve:

–       Én majd segítek.

Odamentek. Azt mondja a bakkecske:

–       Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal! Be ne jöjj, ha az életed kedves!

Nem mert bemenni. Akkor futottak, futottak, találkoztak a sünikéve1, azt

mondta :

–       Hova mentek jó pajtások?

–       Hát valamilyen csúnya állat bement a nyuszika házába, s nem mer bemenni.

Azt mondta:

–       Én majd segítek. S odament. Azt mondta a bakkecske:

–       Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Döbi, dübi lábommal…, döfi, döfi szarvammal. Be ne jöjj, ha az életed kedves!

Nem mert bemenni, de azért a sündisznyó jól megszurkodta. Hát az fel volt vágva. Az kiugrott. A kutya megharapdálta a lábát. Akkor a medve úgy feIrúgta, hogy kecskebukát vetett az égbe. S akkor elfutott.

Ez tiszta igaz, úgy láttam, mind most.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s