GLATZ FERENC: Az őszirózsás forradalom – 90 év után

Közzétette:


Túlbecsüljük a politika erejét. A politika eszközeinek hatékonyságát, talán azért, mert a társadalom hinni akar abban, hogy egyik napról a másikra jobbra fordul sorsunk. A politikusok pedig megígérnek mindent. Először talán azért, mert ők is hinni szeretnének, azután már csak azért is, hogy megválasszák (vagy elfogadják) őket. A 20. század kelti ezt a hitet, elvárást. Amikor a hagyományos politikai eszköztár rohamosan kibővül: megjelenik a hétköznapokat betöltő média – napilap, rádió, televízió -, majd az igazgatás új osztagai – a telefon, az elektronika. No és amikor a legnagyobb jelen lévő pénzösszeg, az adófizetőktől összehozott költségvetés a politikusoknak a legnagyobb zsákmányt kínálja. És a történettudomány is ráhangolódik a tömegelvárásokra. Tematikájában a politikatörténelem eluralkodik, a társadalom, a gazdaság, a természet és a művelődés történelmének rovására. Értékelésében is hajlik arra, hogy a politikában, politizálásban keresse a “végső mozgatót”, vagy a “végső okot”. 1918 októberében lehetett-e várni egy politikai hatalomváltástól, hogy “rendbe hozza” a háború szétzilálta gazdaságot, a kiélezett szociális konfliktusokat, behozza a háborús vereség okozta óriási diplomáciai hátrányokat, no és hirtelen elrendezze az évtizedekig lebecsült nemzeti érdekellentéteket? Elgondolkodtató…
A politikai vezetők társadalmi-gazdasági csőd vagy háborús vereség idején eltávoznak a hatalomból. Vagy eltávolítják őket. Mivel nem figyeltek fel a válságjelenségekre, vagy nem találtak kezelésükre hatékony módszereket, vagy tévesnek gondolt döntéseikkel okozták, netán előidézték a válságot. (Lemondanak, lemondatják vagy kivégzik őket.) Jönnek az újak, akiknek az a feladatuk, hogy az elődök idején támadt csődökön valahogy úrrá legyenek. Netán mentsék a menthetőt. Ez általában nem jár sikerrel, vagy csak nagy nehézségek, megpróbáltatások árán. (Mert a politika ugyancsak nem mindenható, így maga a politikai váltás sem.) Magyarországon sajátos helyzet alakult ki a 20. században. A magyar társadalom jobbára azokat vonja felelősségre, vagy marasztalja el, akik a szétesett társadalmat, a gazdaságot, a politikai életet rendbe hozni kénytelenek. És nem azokat, akik a szétesést előidézték vagy annak részesei voltak. Így teszi a történeti Magyarország széteséséért felelőssé az 1918. október – 1919. augusztus közötti hónapok szereplőit. Sőt, együttérzéssel tárgyalja azokat, akik a szétesés előidézésében részesek voltak, vagy talán nem figyeltek fel az előjelekre, vagy egyszerűen nem tudták uralni a helyzetet. És ugyanúgy gondolkodunk 1938-1945-ről. Így kapnak együttérzéseinkből nemcsak a századelő, hanem az 1938-1945 közötti évek konzervatív politikusai, és lesznek bűnbakok vagy marasztaljuk el 1918-1919 vagy 1945-1948 polgári demokratáit, szociáldemokratáit vagy akár kommunistáit. Akik menteni akarták, ami menthető. Elgondolkodtató…
A kapitalizmus és a polgári társadalom újjáépítésének lendületében a társadalom (vagy csak az értelmiség?) nem akart tudomást venni történelmünk szociális és szocialista hagyományairól. Sem az osztálytársadalmak szociális konfliktusairól, sem a szociális-kommunisztikus mozgalmakról. Okait sorolhatjuk: 40 évig az utcanevek, a tankönyvek, ünnepek elsősorban ezekről szóltak. Meguntuk. S a propaganda nemcsak beszélt ezekről, hanem fel is nagyította történelmi szerepüket. És el is hitette velünk (vagy legalábbis akarta), hogy az 1918-1919-es vagy az 1945 utáni rendszer a politikai baloldalnak volt köszönhető. (A maguk előtörténetét írták.) Nem pedig az 1910-1918 közötti vagy az 1920-1945 közötti polgári Magyarország kül- és belpolitikai szociális válságának volt eredménye. A háborúk elvesztésének. A történettudomány is elfordult a társadalmi konfliktusok vagy azok kitörésének történelmétől. A valós történelmétől is. Így 1918 őszének szociális forradalmától, a polgári demokratikus vagy a proletárdiktatúrás hónapok történelmétől. Pedig ez is történelmünk része.*

*Az MTA Történettudományi Intézete és a budapesti Európa Intézet ez év október 10-én konferenciát rendezett “1918 – A fordulat és főszereplői. Az őszirózsás forradalom 90 év után” címmel. A jelen szöveg a megnyitó részlete.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

Forrás: História – Történelmi folyóirat

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s