Mi is az a székely zászló?

A mai székely zászló 2004-ben született, de a gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. Sok mindent vitatnak körülötte, egyet azonban senki: a székely autonómiatörekvés szimbólumává vált” – véli Mihály János szakértő.

A székely zászló körüli botrány során egyre több olyan vélemény kapott nyilvánosságot, amely heraldikai szempontból megkérdőjelezte a zászló szimbólumainak, felépítésének helyességét. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy honnan származik ez a mostanság sokat lengetett zászló, és az már csak hab a tortán, hogy megint mások Hargita megye zászlójaként azonosítják, vagy éppenséggel nem értik, hogy mi a különbség a Hargita megye nemrég bírósági határozattal eltörölt zászlója és a székely zászló között. A válasz: semmi. A zászló kapcsán felmerülő komplexebb, szakmai magyarázatot igénylő kérdések megválaszolására Mihály János történészt, a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport vezetőjét kértük fel.

Tudtommal a jelenleg mindenhova kitűzött székely zászló előtt nem létezett a Székelyföldnek vagy a székely népnek egységes zászlója. Igaz ez? Milyen zászlóik, címereik léteztek?

Mai értelemben vett nemzeti zászlója sem a székelységnek, sem más európai népnek nem volt a 18. század végéig. Sőt, ezek általánosan a 19. században jelentek meg a modern nemzetállamok létrejöttével egy időben. A nemzeti lobogók, zászlók aztán az új országok és az egész nép jelképeivé váltak. Ez azonban nem ment egyik napról a másikra. Sok esetben a tudatlanság miatt a nemzeti színeket meg kellett ismertetni először a néppel, meg kellett magyarázni, hogy mit is jelent a nemzeti zászló. Köztudott, hogy a magyar zászló színei, a piros-fehér-zöld, a magyar címerből származik. E három szín (trikolór), a magyar nemzet színeiként értelmezve, szalagon és zászlón már a reformkorban megjelent a Székelyföldön. Például piros-fehér-zöld zászlót varrattak a régi, elrongyolódott széki zászló helyett 1836-ban Udvarhelyszéknek, amelynek előlapjára a szék címere került, míg a hátlapjára az anyaország és az Erdélyi Nagyfejedelemség összefordított címere volt hímezve.

A magyar nemzeti trikolór azonban csak 1848-1849-ben vert gyökeret véglegesen a székelység körében, amikor az a rendi, kiváltságos státusát feladva egybeforrt a politikai magyar nemzettel. Ennek megnyilvánulási formája volt és maradt a mai napig is ünnepeinken a kokárdaviselés, a háromszínű zászlók kitűzése a középületekre, vagyis a magyar nemzeti színekhez való rendíthetetlen ragaszkodás a külsőségekben is. Saját szimbólumait azonban megőrizte és tovább használta a székelység a helyi közigazgatásban, mint ahogy azokat a vármegyék, városok zászlain és a községek pecsétjein viszont is láthatjuk.

Régen a zászlók a hatalom egyes birtokosait – az uralkodót, vagyis a királyt – képviselték, de már a középkorban feltűnnek bizonyos kiváltságos népcsoportok, városok, céhek közös ismertetőjegyeként is. Ugyanakkor a hadi zászlók a csatatereken tájékozódási pontot jelentettek a katonáknak. A székelységnek, mint olyan népnek, akinek a legfőbb kötelessége a katonáskodás volt, bizonyára a legrégibb időktől kezdve voltak hadijelvényei, különböző színű zászlói, de hogy ezek milyenek voltak, s a szövetükön, vagy a zászlók rúdjainak csúcsán ott volt-e az „ősi”-nek vélt Nap és a Hold, tárgyi és írott források hiányában kellően el nem dönthető. Témánkra vonatkozóan közvetett adataink csak a 15. századtól adottak. Ettől kezdve templomaink (Bögöz, Székelydálya, Székelyderzs, Csíkmenaság, Csobotfalva) freskóin, zárókövein, gyámkövein, gótikus berendezésein viszont ott látjuk azt a címert, amelyet a szakirodalom a régi székely címerként tart számon. Ez egy vörös mezejű pajzs, amelyben egy felhőből kinyúló páncélos kar aranykoronát, szívet és levágott medvefőt átszúró tőrt, vagy kardot tart. A medvefőt növekvő holdsarló és hatágú aranycsillag veszi közre. A pajzs színéből kiindulva a korabeli hadi zászlók vörös (a kor hadi zászlainak klasszikus színe) színűek lehettek, amelyek elő- és hátlapját valószínűleg az előbb leírt címer díszíthette. Marosvásárhely Mátyás király korabeli zászlaja is vörös színű volt, ahogy az Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi krónikás írásából is kiderül.

A régi íróink által ránk hagyományozott legendás történet szerint az új székely címert, vagyis az égszínkék pajzsra helyezett Napot és a Holdat a székelyek Zsigmond (1368-1437) magyar királytól nyerték címerül 1437-ben, hálából, amiért éjjel-nappal hűségesen teljesítették katonai kötelességüket, mind a belső, mind a külső ellenséggel szemben. Ez a történet azonban sántít, ugyanis a fennmaradt régi székely címeres emlékeink a 15. század végéről, vagy pedig a 16. század első évtizedeiből származnak.

Sőt, a régi székely címer szimbólumait látjuk viszont még egy 1601-ben lefestett nagyméretű fehér székely hadizászlón is. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a régi székely címerrel párhuzamosan a késő gótikus templomainkban (Csíkrákos, Csíkszentmihály) a holdsarlót és váltakozó sugarú csillagot ábrázoló vörös mezejű címerek is felbukkannak. Az udvarhelyszéki Bögöz templomának egyik zárókövén hatszögű pajzsra vésett sugaras naparc látható, míg ugyanott egy pajzsdíszes zárókövön holdsarlót láthatunk, kétoldalt egy-egy nyolcágú csillaggal. Ezek a szimbólumok, keresztény jelképekkel együtt, a székelyek által használt hadizászlókon is megjelennek.

A 16-17. század folyamán pedig az égszínkék mezőbe helyezett sugaras naparc és az ezüst félhold beépül, mint székely címer, az Erdélyi Fejedelemség címerébe is. Mai tudásunk szerint ezek a szimbólumok először Báthori Kristóf 1580-ban készült ólom emlékérmének hátlapján jelennek meg a fejedelemség címerének alkotóelemeként. Aztán a 17. század derekán, 1659. május 28-án tartott szászsebesi országgyűlés törvényileg ki is mondja, hogy a székely nemzet pecsétjén „légyen egy fél hold és nap.”

Később, a 18. században ezek a szimbólumok megjelentek a székely székek címereiben, zászlóin, alkotóelemei lettek 1765-ben Mária Terézia által nagyfejedelemségi rangra emelt Erdély címerének, sőt, a mai Románia címerében is ott láthatók.

Hogyan alakult ki a székely zászló mai változata?

A mai székely zászló „karrierje” 2004-ben kezdődött. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy már a Székely Nemzeti Tanács 2003-as megalakulásakor javasolta Borsos Géza, az SZNT Állandó Bizottságának egyik alelnöke, hogy meg kellene alkotni a szervezet jelképeit. A munkával Pécsi L. Dániel magyarországi jelképművészt bízták meg. Ugyanakkor 2004. január első felében, néhai Kónya Ádám helytörténész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója, szintén SZNT alelnök is letett egy címer-, zászló- és lobogótervezetet.

Végül is 2004. január 17-én, Sepsiszentgyörgyön saját jelképeként az SZNT a Kónya-féle címer- és zászlótervet szavazta meg. Ettől a naptól kezdve az SZNT címere égszínkék háromszögű pajzs, mezejében jobbról nyolcágú aranycsillag, balról növekvő ezüst holdsarló. Itt jegyezzük meg, hogy a Kónya vázlatán szereplő leírás szerint a nyolcágú csillag az SZNT mai széki területi leosztását jelképezi (Udvarhelyszék, Marosszék, Csíkszék, Gyergyószék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék, Bardoc-Miklósvárszék), az ezüst, növekvő félhold pedig a székelység „kiteljesedő jogait”. E zászlót, arra való tekintettel, hogy az évek során széles körben elterjedt, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyudvarhelyen 2009. szeptember 5-én az egész Székelyföld zászlajává nyilvánította. Ugyancsak 2009-ben, november 6-án pedig Hargita Megye Tanácsa a megye hivatalos lobogójának fogadta el.
Ami a méreteit illeti, értesüléseim szerint 2:3 arányú, akárcsak a magyar hivatalos polgári zászló, vagy Románia zászlaja. Három vízszintes sávból áll, éspedig két egyenlő szélességű égszínkék sávból, valamint egy keskenyebb arany sávból, amelynek szélessége az égszínkék sávok egyikének pontosan a fele. A zászlólap bal oldali felső negyedébe az SZNT jelképeit, az arany nyolcágú csillagot és a növekvő ezüst félholdat helyezték. A zászló színei a már fennebb említett új székely címer színeiből származnak, de nemcsak. Ugyanis a 17. századi hadizászlók között vannak olyanok, amelyeket a mai székely zászló „előképeinek” tarthatunk.

Ezek közé tartozik Székely Mózes, e kiváló székely katonaember (aki 1603-ban egy rövid ideig Erdély trónját is bírta) kék- fehér-kék színű monogramos lovassági zászlója, valamint egy hozzá hasonló gyalogsági zászló, amely három egyenlő szélességű, kék- fehér-kék vízszintes sávból áll.

A fehér sávon székely jelképek, két nyolcágú arany csillag, arany félhold láthatók. Két nyolcágú arany csillag és két (egy fogyó és egy növekvő) félhold volt az előbb említett hadvezér kardot tartó oroszlánokkal ékesített saját, családi címerében is. Kónya Ádám tehát a SZNT zászlajának megtervezésekor a fejedelemségkori címerek, hadizászlók szín- és szimbólumvilágából ihletődött.

Hallani olyan véleményeket, melyek szerint a jelenleg használatos székely zászló nem felel meg a szakmai kritériumoknak. Például bizonyos vélemények szerint a hold sarlója nincs helyesen ábrázolva, fogyó hold kellene legyen. Az sem egyértelmű, hogy nap vagy csillag szerepel a zászlón, annak formáját és helyzetét, sugarainak számát is vitatják. Hogy kellene kinéznie a helyesen megalkotott székely zászlónak?
Eltekintve a napokban kirobbant politikai vitáktól, röviden elmondanám, alig hogy a Kónya Ádám terve alapján megvarrt székely zászlók lobogni kezdtek, mind a laikusok, mind egyes szakértők azt kritikával illették, mert véleményük szerint olyan jelképeket és színkombinációt tartalmaz, amelyek ilyen formában és ilyen együttesben nem szerepeltek még sem székely, sem más zászlókon. Mások azt vitatták és vitatják, hogy az „ősi” székely zászló piros-fekete vagy kék-arany színű volt-e?

A meddő vitákon túllépve Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kezdeményezésére létrejött szakemberekből a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport, amely céljául a vitatott kérdések tisztázását tűzte ki. A 2009 őszén alakult és ma is tevékenykedő munkacsoport megerősítette, ami egyébként már korábban is tudott dolog volt, hogy a piros-fekete zászlónak nincsen történelmi „előképe”, és azt is, hogy a mai székely zászló a 17. század elején használt hadizászlók mintájára készült.
A laikusok részéről vitatott ugyanakkor, hogy a székelyek a napot vagy csillagot ábrázoltak zászlaikon, címerükben és pecsétjeiken. Mint már említettem, 1659-ben törvényileg is kimondták az országgyűlésen, hogy a székelység pecsétjén „légyen egy fél hold és nap.” Ennek ismeretében azt is sokan kifogásolják, hogy nem a Nap, hanem egy olyan csillag van a 2004-es zászlón, amely nem is a nyolcágú heraldikai csillagra, hanem a székely szőttesek motívumvilágára emlékeztet inkább. A csillagnak pedig nem két sarkán, hanem egy sarkán kellene állnia. Mások azt hangoztatják, hogy stilizált ábrázolású napról (úgynevezett „napcsillagról”) van szó. A heraldikai napot viszont a címereken és a zászlókon sugaras korongként ábrázolják, s általában nyolc egyenes és nyolc lángszerű sugara van.
Egy azonban bizonyos, az SZNT Kónya Ádám terveit határozatban fogadta el. Ezért rajtuk áll, hogy a szakemberek által jelzett észrevételeket a címeren és a zászlón módosítják-e, vagy megmaradnak változtatások nélkül, az eredeti Kónya-féle tervnél. A magam részéről a szakemberek által kifogástalan zászló megalkotását tartanám üdvösnek.
Mit mondana azoknak a személyeknek, akik kétségbe vonják a székely zászló reprezentativitását amiatt, hogy nem egy több száz éve használatos, hanem egy viszonylag új keletű zászló?
Már az elején jeleztem, hogy más népek, nemzetek zászlai is viszonylag új keletűek. Franciaország zászlaja, a világ legismertebb jelképe, a kék, fehér és piros trikolór is alig több mint kétszáz éves, ugyanis az 1789-es francia forradalom terméke. Az Egyesült Királyság zászlaja is csupán csak 1801-ben érte el a végleges formáját. A három azonos szélességű vízszintes sávból (fekete, vörös és arany) álló Németország zászlaját pedig először 1919-ben használták hivatalosan, de csak 1949-ben, a második világháború után vált nemzeti lobogóvá. Ezek a zászlók ne lennének elég mutatósak, tiszteletet keltők, mert mai formájukban csak pár száz éve, vagy csak néhány évtizede léteznek?
A mai székely zászló, igaz, csak 2004-ben született meg, de a gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. Sok mindent vitatnak körülötte, egyet azonban senki sem vitat, éspedig azt, hogy a zászló akarva-akaratlanul a székelység önkifejezésének jelképévé, és a székely autonómiatörekvés szimbólumává vált. Éppen ezért a vele kapcsolatos vitás kérdéseket, a jóhiszemű észrevételeket a szakemberek bevonásával át kellene beszélni, ideje lenne tisztázni. Például a színeit, méreteit, elhelyezésének, kifüggesztésének módját véglegesen le kellene szabályozni, hogy a napokban annyira kelendővé vált zászló valóban mutatós, mindenkiben tiszteletet keltő, a székely nép „rangját” méltó módon képviselő zászlóvá válhasson a jövőben.

Forrás: transzindex.ro