Jászai-Horváth Elemér: Esteli séta 1.
Megjött az est, a barna markú pásztor, Fölénk terelte árnyék-nyájait. Izzott a föld még nyári munkaláztól, Forró keresztben fülledő kalásztól,
Séta a kultúra ösvényein
Megjött az est, a barna markú pásztor, Fölénk terelte árnyék-nyájait. Izzott a föld még nyári munkaláztól, Forró keresztben fülledő kalásztól,
Árnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jő. Alszik a homályos éjbe
Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék: minden elmarad. Nyomunkat rendre
Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el, Széles mosollyal csillogóan Ballagj, vén folyó, Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel. Túlszökve harag s bitang
Ezernyi álmos kis madárka Fészkén lel altató tanyát, Elrejti lombok lenge sátra; Jó éjszakát! Sóhajt a forrás, néha csobban, A
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az
Oly jó ilyenkor este már, mikor az izzó nap leszáll s a csillag csillog csak nekem. Elgondolom az életem. Ami
Két titkos sötét pont nézi szememben Az életet, mely körülront engem. Kiállítások káprázata ez, Én nézem és nem nyúlok semmihez
Li Sang-jin A névtelen kedvesnek Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se fent, se lent, tornyod
Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz – azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz