vers – 80 Oldal – Lighthouse

RADNÓTI MIKLÓS: OKTÓBER DÉLUTÁN

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte,

1957 Október 3. (52 éve történt) Meghalt Szabó Lőrinc költő, műfordító. Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és

Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való.

Aludjatok, vágyak, Ne zokogjatok, Csicsíjja, ti bágyadt, Rekedt sóhajok! Szállni a magasba Minek már, minek már, Te szív, árva, balga,

Eltünt, eloszlott, semmiségbe szállón, És elborult a hold. Magam valék. Ki tudhatná, való volt ez vagy álom? Már szívemet nem

– Erdő, erdő rengeteg, Hogy folyik az életed, Mert sok idő elszaladt, Mióta nem láttalak, S mióta lábam bejárt Messze

»Uram, megjöttem, legutolsó szolgád, Az elűzött, az újra visszahítt. Végzendő vagy már élted földi dolgát, S amellyel ég kapuit ostromolnád,

Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: „Ennyi vagy!” Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki

Aludt a föld, csupán a vágy vigyázott. Az égmezőn föltetszett már a hold. Ezüst hárfán a szél zokogva játszott, Kerengve,

Mezők, faluk mind egy halálra váltak, Fölöttük oszló pára-köd lebeg S a távolban, hol karcsú nyírek álltak, Pásztortüzekkel egy táborba