Pilinszky János – Igen és nem
Még utolsó este is vakon reméltem, hogy nem kerül sor rá, hogy az utolsó éjszaka annyira kitágul, mint
Címke: próza
Ady Endre – A legmagyarabb város
Valahonnan egy erdélyi zugból vendégem érkezett a minap. Amolyan magatüzétől táplált, ó magyar ember volt, ki odalenn csak
Juhász Gyula – Móra Ferenc ezeregy élete
A lebontott szülőház Ha én valami múltszázadbeli literátor lennék, azzal kezdeném az egészet, hogy 1879. július 19-én ragyogó
Ady Endre – Nyári estén
Magával ragadott a csendes, varázsos nyári este titokzatos hatalma. Mintha más szívünk volna ilyenkor! Ott ült mellettem, és
Juhász Gyula – Budapest
Megint mennek a vonatok Budapest felé. Nem túlságos sokan, nem túlságos gyorsan, de mennek. Viszik a lelkendező embereket,
Juhász Gyula – Gárdonyiról
Egy konferansz, amit nem mondhattam el A kilencvenes évek elején egy csöndes, félszeg és szegény újságíró dolgozott a
Szabó Lőrinc – Augusztus
Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár,
Jókai Mór – Palóc házasság
A palóc legény kimegy az erdőre hétfőn, kihajtja a csürhét. Szombaton estére elfogy a kenyere, szalonnája, akkor meg
Krúdy Gyula – Nyári fény
Ha egy napon megjelennének a régi fürdővendégek a magyar fürdőkön, akik évtizedekig, néha egy emberéletig jártak ide nyár
Antoine de Saint-Exupéry – Az ember földje
A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát,
Lighthouse 