FÜST MILÁN: GONDOLATOK VÁZLATA A KÜLSŐ ÉS BELSŐ SZEMLÉLETRŐL
Mondhatnám-e ezt: szerencsém, hogy nem születtem igavonó állatnak, vagy ezt: kár, hogy nem lettem, fejlődtem festővé, matematikussá. Az én vitális
Séta a kultúra ösvényein
Mondhatnám-e ezt: szerencsém, hogy nem születtem igavonó állatnak, vagy ezt: kár, hogy nem lettem, fejlődtem festővé, matematikussá. Az én vitális
(Készülő verses könyvem prológusa) Bántott, döfölt folyton a Pénz is S szép humanitások játsztak velem, De lelkemből más sohsem érdekelte
Kerti pad bokrok között. Csillagos, májusi éjszaka Az asszony: A hold is elbújt. Az arcát se látom. Igaz-e ez? Igaz-e,
Így volna jó örökkön, így feledve Az életünkre mért örök tusát, Mely bomlott és vigyorgó kárörömmel Lobbantja vágyunk s szítja
Babits Mihálynak Kigombolt nyakadat lágy leány-szél nyalja – hagyd, hadd lebbenjen ki mint selyemnyakkendőd melledből e sóhaj. Örülhetsz, örülhetsz –
Sokat sírtam és nevettem – Mindent szívből cselekedtem. Nem is újság énnekem már Semmisem – Olykor-olykor fáj a szívem Csendesen.
MÓRICZ ZSIGMONDNAK AJÁNLOM Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom, Mi az, ami sarkad alá terel, De mindenemet teneked adom.
Mi atyánk: Tavasz, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben, Ki
Két egyszerű ember volt ez a házaspár. Csendesen meghúzódva éldegéltek, emberek közé alig jártak, főként takarékosságból, melyhez később megszokás is
Sivárabb szívvel, mint a sivatag homokja állok. Pedig megállásom nem kifejezője többé a várakozásnak. Oh! mit kellene tenni most, mikor