elbeszélés – 13 Oldal

Laczkó Géza: A törpe

– Jé, de helyes emberke, – kiáltott fel a kisleány megfordulva. Nagy József elégedetten mekegett és szaggatott papagáj-hangon szólt a

Az a kastély, ahova szolgám inkább betört, semmint hogy súlyos sebesülten kinn, a szabad ég alatt engedje eltöltenem az éjszakát,

Mondjuk, lipidben nem voltam éppen rossz, hivatalosan így hívták a húst, a második fogásnemet, császárhúsból tudtam négy hetvenet is. Desszertben

[részlet] Néhány hónap múlva megjelent a faluban egy majdnem kétszáz éves vén világcsavargó, Francisco, az Ember nevezetű, aki saját szerzeményű

[részlet] Az a pöttömnyi hímvessző mint egy hegység állt elém, mint egy sziklafok meredt előttem… Fiam támaszára egyelőre nincs szükségem,

„Íme az én elhunyt drága vasutasom tüdőfotográfiája, az örök világosság fényeskedjék neki!” — Köhögjön egyet! — szólt a 6. számú

1914-et írtunk, már akik írtak! Itt vagyok mindjárt magam, én sose tettem dátumot, pláne akkor! Azután itt vannak ni ezek

Este tízkor végre, egy korábban csak futólag ismert férfi társaságában, aki ezúttal váratlanul csatlakozott hozzám, és két óra hosszat vezetgetett

De hisz kiraboltam magát, az ördög vigye el, kifosztottam! Hiszen megloptam magát! A minap behívtam a dolgozószobámba Julija Vasziljevnát, gyermekeim

A Nobel-díjas Herta Müller egyik vallomásos esszéjét és egy szuggesztív szabad versét közöljük a Magyar Lettre Internationale és a Jelenkor