elbeszélés – 12 Oldal

SÁSDI SÁNDOR: TÉL HOZTA, TAVASZ VITTE

Éjszaka megkopogtatták az özvegyasszony ablakát. Gyönge kopogtatás volt. Éppen csak az ujja hegyét érintette valaki az üveghez. De az özvegyasszony

A kis fürdőhelyen két cipész volt. Az egyik meglehetősen drágán dolgozott. A másikat úgy ismerték, mint akinek „jó szíve” van.

1. Utazásaim közben hegyes vidékre jutottam. Nem tudom már biztosan, melyik évben történt és csodálatos módon azt is elfeledtem, hogy

1 Karácsony békéje szállt a házra. Nyugaton, az égről, a szürke selymű, habos felegek mögűl enyhe sugárzás – s az

[részlet] Maguk azt sem bánnák, ha mezítláb járkálnék az utcán! Pedig hát ha valakihez egy nő tartozik, már

A G.- i elmegyógyintézet lakója vagyok, több mint harminc esztendeje. Tudok írni, olvasni, számolni és kivált jártas vagyok a matematikában

A tejesember felírta a cédulára: „Vaj ma elfogyott, sajnos.” Blumné elolvasta a cédulát és összeadott, a fejét csóválta és még

Egy szoba sarkában állt egy kard. Pengéjének csillogó, acélos felülete, melyet a napsugarak érintettek, vörös fényben tündökölt. A kard büszkén

– Jé, de helyes emberke, – kiáltott fel a kisleány megfordulva. Nagy József elégedetten mekegett és szaggatott papagáj-hangon szólt a

Az a kastély, ahova szolgám inkább betört, semmint hogy súlyos sebesülten kinn, a szabad ég alatt engedje eltöltenem az éjszakát,