A MAGYAR DRÁMAÍRÁS VÁLSÁGA
A Nyugat ankétja (2) ZILAHY LAJOS Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogyha a modern dráma válságáról beszélünk, ez nem a dráma
Séta a kultúra ösvényein
A Nyugat ankétja (2) ZILAHY LAJOS Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogyha a modern dráma válságáról beszélünk, ez nem a dráma
A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis
Salvator kápolna – Csíksomlyó (fotó: Németh Gábor Árpád) (részlet) „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok
Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És
MÓRICZ ZSIGMONDNAK AJÁNLOM Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom, Mi az, ami sarkad alá terel, De mindenemet teneked adom.
Mi atyánk: Tavasz, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben, Ki
Réges-régen volt valahol egy buddhista templom. A templomkapu előtt meg a gőzbuktás pék boltja állt, ahol egy kisinas dolgozott. Történt
Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta e honlapot, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába. Hol volt,
Magányosság perce e perc, magányomé egészen, Most senki rám ne nézzen! Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen. Mint
Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: Ennyi vagy! Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki