I. (Nagy) Theodosius

Közzétette: Lighhouse

395. január 17-én halt meg I. (Nagy) Theodosius

I. Theodosius, eredeti nevén Flavius Theodosius, görögül: Μέγας Θεοδόσιος (Cauca, Galicia, a mai Spanyolországban, 347. január 11. – Mediolanum, a mai Milánó, 395. január 17.) a Római Birodalom utolsó egyeduralkodója (379—395) volt, az idősebb Theodosius fia. Gratianus segítette hatalomra, aki 379-ben augustusszá nyilvánította, és rábízta a K-i területek irányítását. 383-tól a társcsászárok lázadások áldozatai lettek, Theodosius közbelépett, és leszámolt a trónbitorlókkal. Elsőként Maximusszal (383—388), Gratianus gyilkosával, aki elüldözte Itáliából II. Valentianust, és akit Aquilában fogtak el )388) és megöltek; majd a II. Valentianust eltávolító Eugeniusszal, akit Arbogast kiáltott ki császárnak (392—394), őt a Vipava folyónál győzte le (394). A trónbitorlók megsemmisítésével Theodosius fokozatosan a római világ egyedüli urává vált. Ő volt az utolsó császár, aki a birodalom teljes területét irányította. Hirtelen halt meg 395-ben, két fiát hagyva Augustusnak: Honoriust Ny-on, Arcadiust K-en; a két fiatal császár gyámságát Stilichóra bízta. Nagyrészt Theodosius nevéhez fűződik a kereszténység kizárólagos államvallássá tétele a birodalomban. 380-ban Thesszalonikiben császári ediktumot adott ki az ortodox katolikus vallástól eltérő valamennyi szekta elítéléséről, melyet további intézkedések követtek. A kereszténység felvételét kötelezővé tette alattvalói számára, a pogányságot 392-ben teljesen kiirtotta. A thesszaloniki mészárlás (390) miatt Szent Ambrus, Milánó püspöke kiközösítette az egyházból, mire nyilvános penitenciát tartott, hogy bocsánatot nyerjen. Ez volt az első alkalom, amikor egy császár alávetette magát az egyház szellemi hatalmának. 382-ben a gótokat szövetségesként betelepítette Moesiába, ahol azután létrehozták az első germán államot a birodalmon belül. A gótokkal kötött egyezmény dátumát (382) gyakran a Római Birodalom végét jelző határként értékelték.