Irodalom – 68 Oldal

Szakonyi Károly – A régi szerető

Az öregember kinn ült a fehérre meszelt ház előtt az oleander bokor árnyékában, és leste a vakító fehérségű,

A műtét után azt mondták az orvosok, meghal a gyerek, mégis életben maradt. Aztán meg azt, hogy nem

A Kolozsvárhoz közeli Hója-erdő |Fotó: BBC Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany

Itt ezen az elkószált úton, mert ezt ma még nem seperték, itt neki adhatom a hátamat ennek a

Kedveli a szomorúság azt a fajta fűzfát, azt akit szomorúfűznek neveztek el. Azért nevezték el azt szomorú fűznek,

Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná.

I. A gólya vándor-útra kelt, De még zöldel hegy és mező; Minő szép nyájas ősz vagyon! A napsugár az

Volt egyszer egy királyfi, aki egy gyönyörű márványpalota aranytermében élt. Mindene megvolt, amit szeme, szája kívánt, szolgák serege

Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek, a napsugár is éget, virágosak a rétek,

Várj még, ne siess, szeptemberi lomb, A hegyeken még szól a kolomp, Még messze a tél. A te