Irodalom – 3 Oldal

Márai Sándor – Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről

Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk: magas fellegek fogták fazekukba a tájat s rácsukták a fedőjüket. Ma se mozdultak meg.

Hegynek vitt az erdei út. Megálltam. Vacogtak a fák, jobbra-balra messze kinyílt szemeim előtt a világ: a táj,

Langyos ködbe balzsamozva mint az őszi csillagok néznek – titkon sejted őket – gyermekarcú angyalok. Érthetetlen, hallhatatlan csöndbe

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,

“Egyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira, mint azt, hogy boldogok legyünk.” Még gyerekkorában tüdejét tbc támadta meg, így

Utálom a rózsát, sok kerti csatán Szivenszúrt már, de jön a December: Fedjük be a rózsát, édes apám.

“Eleven villamos erő feszíti a sorokat, belső rend, összetettség van bennük…” Térey Sándor Stefan Zweig az 1920-as években

Az országutat fény veri, ősz, arany ősz, a tengeri- tábla rezes obsitos-had, kifakult bajszok bólognak, kardok, levelek csörögnek,

Ez pusztulás. Beteg világ. Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november. Ó jöjj velem,