Közzétette:
“Az időt felfedezni minden bizonnyal annyi, mint érezni, hogy múlik.”
A román-francia származású francia író, az abszurd dráma, az abszurd színház és a Patafizikai Társaság egyik alapítója volt. Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint Ionescót a színház inkább taszította, mint vonzotta, és 
első színműve megírására is egy olyan prózai esemény indította, amelynek semmi köze nem volt sem színházhoz, sem irodalomhoz. Meg akart tanulni angolul.
Egy Assimil nevű nyelvkönyv példamondatait olvasgatta, amikor felfedezte, hogy a tankönyvben szereplő Smith nevű házaspár szájába adott mondatok lényegében ugyanazokat a közhelyeket, tartalmatlan kliséket, semmitmondó banalitásokat ismételgetik, amelyek a valóságban is alkotóelemei a kispolgári házaspárok otthoni társalgásának.
Felfedezi, hogy korunkban a beszéd elidegenül eredeti gondolatközlő funkciójától, s a tartalomtól elszakadva már csak a maga formális szabályainak engedelmeskedve alakítja a társalgás menetét. Ez adja a kiinduló ötletet első antidarabja, A kopasz énekesnő megírásához. Darabírás közben jobban megérti, miért éltek benne ellenérzések a színházzal szemben – a naturalista színház konvenciói zavarták, hamisnak érezte a naturalista színháznak azt a törekvését, hogy elhitesse nézőivel: a színpadon közvetlenül a valóságot látják.
A minden eddigi drámai hagyományt megtagadó, a dráma forradalmasításának szándékával íródott A kopasz énekesnő nem egykönnyen talál magának színpadot. Végül is majd kétévi huzavona után Nicolas Bataille társulata vállalkozik arra, hogy a Théâtre des Noctambules kis színpadán előadja a már negyvenéves, de még teljesen ismeretlen, romániai származású Ionesco komédiáját. Az 1950. május 11-i bemutató után mindössze hat hétig tudták műsoron tartani A kopasz énekesnőt.
forrás: Eugéne Ionesco (literatura.hu)
Lighthouse 