Bobby Fischer emléke

 

 

1943. március 9-én született Bobby Fischer

„..ellenfelei, ha egyszer a földre kerültek, soha sem voltak képesek új erőre kapni.”

„Amikor Bobby ellen játszik az ember, nem az a kérdés, hogy veszít-e vagy nyer, hanem hogy egyáltalán túléli-e.”

Borisz Szpasszkij

Robert James Fischer néven született amerikai sakknagymester, 1972-1975 között sakkvilágbajnok. A sajtó nevezte el Bobby Fischernek, s később ő is ezt használta.

 

„A médiában Fischert általában pökhendinek, arrogánsnak, nyersnek, bárdolatlannak, elkényeztetettnek, beképzeltnek, gorombának, sértőnek, hiúnak, kapzsinak, vulgárisnak, udvariatlannak, tiszteletlennek, kérkedőnek, önteltnek, fanatikusnak, kegyetlennek, paranoiásnak, mániákusnak és monomániásnak titulálták.

Érdekes azonban, hogy azok, akik a legjobban ismerték, soha egy rossz szót sem szóltak róla. “Óh, ez csak Bobby” mondták, mikor szóba került egy-egy bizarr történet. Barátai számára Fischer valami miatt mindig az elveszett tinédzser maradt, akit segíteni kell, nem pedig büntetni, akit a sztárság felé vezető úton támogatni kell, nem pedig akadályozni.”

(forrás: David Edmonds – John Eidinow: Bobby Fischer háborúba indul. Scolar, 2004, 37. o.)

Az izlandi fővárosban, Reykjavikban megrendezett 1972-es Szpasszkij-Fischer mérkőzést (sakkvilágbajnokság döntője) a sajtó úgy harangozta be mint „az évszázad mérkőzését”. Fischer nem volt „könnyű eset”: mindenféle szokatlan igényekkel terhelte a szervezőket, késett a megnyitóünnepségről (végül is megérkezett, mikor az amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger közbenjáró levelet írt neki, a brit pénzember, Jim Slater pedig további 50 000 angol fontot tett a díjalaphoz).

„Az első játszmát Szpasszkij nyerte. Fischer panaszkodott a filmfelvevő kamerák jelenlétére, és eltávolíttatta őket a teremből. Megtagadta a második játszma lejátszását, ha a kamerák a helyszínen maradnak. A második játszmát is Szpasszkij nyerte, mert Fischer nem jelent meg az adott időpontban. Kettő-nulla. Szpasszkij beleegyezett Fischer szokatlan kívánságába, hogy a harmadik meccset egy külön szobában játsszák, közönség és kamerák jelenléte nélkül.

Fischer kitűnően játszott, és életében először megnyerte a játszmát Szpasszkij ellen. A játékosok ezután a mérkőzés hátralévő részét a csarnokban játszották, de ezt is kamerák nélkül. Fischer végül megnyerte a mérkőzést: néggyel több játszmát nyert, mint Szpasszkij. Fischer ezután „húsz évre visszavonult a versenyszerű sakktól.”

(forrás: Gareth Williams: Mesteri figurák. Officina, 2004, 141-142.o.)