Közzétette:
Lekötve pihen még bennem a nagy élet,
Hol habzik a sors, tett oda nem sodor;
Cellámba sikoltás, néha betéved, –
Boldog, ki sikolthat, boldog, ki botor!
Kitárva az ablak – várom, hogy fénynyel
Sugárba fonódva leszáll az öröm,
Berepülhet a gond is – zúzzon széjjel,
Csak ezt a nyugalmat had’ összetöröm!
Hogy lehe kénfüstjét, kékes lobogású
Rohadt unalom ne borítsa reám,
S búsan be ne búgja, lomha búgású
Dobogó szívű csönd, boltívű szobám!
Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám
Lighthouse 