Géza Csáth, originally József Brenner Hungarian writer, doctor, psychiatrist, psychoanalyst, music critic, composer.

Csáth Géza: A téboly

Közzétette:

 

 

Minden előzetes magyarázgatás és megjegyzés mellőzésével el fogjuk most beszélni egy tébolynak a kórtörténetét. Aki figyelmesen elolvassa, megérti, mi a téboly.

A beteg, a kegyetlen események hőse egy jómódú kereskedőnek volt a leánya; nevezzük Irénnek. Tizenhárom éves koráig kifogástalan egészségnek örvendhetett. Csendes jó leány volt, szorgalmas tanuló és betegesen szemérmes. Ha a leányok valami olyanról beszéltek, szeretett volna mérföldekre futni. Később is ilyen maradt. Tizenhat éves korában és két év múlva újra udvarolni akartak neki, de ő nemigen állt szóba a fiatal emberekkel, sőt egyenesen visszautasítóan viselkedett. Elviselhetetlen szégyennek tűnt fel előtte annak a meggondolása, hogy tulajdonképp mi is a célja az egész

Csáth Géza

udvarlásnak, kedveskedésnek férfi és nő között.

(Mit jelent ez? Azt, hogy a kisasszony nagyon is óhajtotta az udvarlást. A szexuális érzések elleni védekezés hevessége, túlzottsága mutatja, hogy az érzések maguk szerint intenzívek, fontosak voltak. Az erkölcsi ösztön és az anyagi érdekek azonban védekezést követeltek, aminek eszköze az undor volt.)

…Telt-múlt az idő, az apa meghalt, a család elszegényedett, az anya súlyos beteg lett. A leánynak hivatalba kellett járnia, hogy hozzájáruljon a háztartáshoz. A szegénység nagyon fájt neki. Érzékeny lélek volt és nagyravágyó. Nagy szemérmessége, amelynek igazi öntudatlan célja az volt, hogy szexualitása mellett is tisztán őrizze meg magát egy kitűnő, hozzá méltó, neki nagyon tetsző férfiú számára, mindinkább elvesztette igazi értelmét. Fiatalsága, amely eddig bájt adott a testének és a férfiak szemében kívánatossá tette őt, foszladozni kezdett. Most már nemigen akadt, akit visszautasíthasson, aki elől menekülhessen. Nem tetszeleghetett többé magának, hogy micsoda nagy ostromoknak van kitéve, hogy micsoda vágyak szállnak felé, és ő mégis mindent visszautasít, mint egy felsőbb, szent nő, aki magasan a többi nő felett áll. (Azt persze nem vette észre, hogy egyáltalán nem áll felettük, mert hiszen az ő öröme is csak abból eredt, hogy törődnek, foglalkoznak vele, kívánják.)

Már huszonnyolc éves is elmúlt és az élete szakadatlan egyformaságban folyt tovább. Lelke tele volt keserű gondokkal és kínos aggodalmakkal. Félt, hogy ifjúsága elmúlik, és sohase fogja megismerni a szerelmet, nem fog férjhez menni. Emellett anyagi és erkölcsi érdekeinek erős tudata mintegy lehetetlenné tette számára, hogy valakinek a szeretőjévé legyen.

(Íme a téboly keletkezésének a legfontosabb feltétele: az éveken át tartó aggodalmaskodás, a reménykedésnek és a reményvesztésnek a váltakozása és méghozzá a különböző sérelmek: 1. apa elvesztése, 2. szegénység, 3. az, hogy a munkához nem szokott leánynak dolgoznia kell, 4. idegenek parancsait kell teljesítenie! Faji, anyagi, testi és erkölcsi sérelmek.)

Harmincéves. Ebben az időben egy fiatalember kezd neki udvarolni, akinek állása és vagyoni helyzete ugyan nem felel meg, de igen kellemes arcú és testileg is szép, erőteljes férfi. Irén teljes szívvel belészeret. Az ismeretség még csak pár hetes, amikor a leánynak kérője akad. Egy özvegyember. Negyvenen felüli, nem szép férfi, három gyermeke is van, de igen gazdag. Mit tegyen most? Ha hozzámegy, eleget tesz az összes érdekeinek, gazdag lesz, irigyelni fogják, olvashat, kényelmesen élhet, előkelő társasága lesz, de a szexuális érdekeit háttérbe kell szorítania, le kell mondania szerelméről. Emlékezzünk ennek a lánynak a nagy szemérmességére. Emlékezzünk rá, hogy nagyon szemérmesnek lenni annyi, mint nagyon szexuálisnak lenni. És ezek után nem fog bennünket meglepni, hogy Irén inkább választja a bizonytalant, de a szerelméről lemondani nem tud. De hogyan cselekszi ezt?

Egy este az irodából hazafelé tart és egyszerre csak úgy érzi, hogy a nyakánál szél legyinti meg. Az az érzése támad, hogy idegen akarat hat reá és befolyásolja őt, mégpedig abban az irányban, hogy menjen hozzá a kérőhöz. Ez az idegen akarat – a saját elnyomott érdekeinek a komplexuma. Az anyagi érdeke, a szegény beteg anyja iránti szeretet (amely majdnem követeli, hogy menjen férjhez a gazdag kérőhöz), az ambíciói, a jó társaság és finom környezet iránti vágya stb. De ő maga már amellett döntött, hogy nem megy férjhez, azé lesz, akit szeret, vagy senkié: most tehát még inkább az a válasza, hogy nem, nem megy férjhez. Az ésszerűség parancsát, a saját józan eszét annyira elfojtotta a lángoló, izzó szexualitás, hogy valóban idegennek érzi ezt az intenciót, hogy mégis férjhez kellene mennie a kérőhöz.

Nem akart tudni róla, pedig azt a tényt, hogy ez a másik fiatalember még egyáltalán nem beszélt a házasságról, sőt a szerelemről se, nagyon helyes volna számba venni. A legjobb lenne, ha egyenesen megkérdezné ettől az úrtól, vannak-e komoly szándékai, de a szemérmes Irén erre teljesen képtelen, hiszen nyilvánvaló, hogy tulajdonképp micsoda utálatos dologról van szó.

(Amit itt látunk, az a projekció, a lelki vetítés. Az egészséges psziché is lépten-nyomon dolgozik vele. Például, amikor a hibáinkat másra igyekszünk tolni, vagy amikor ahelyett, hogy magunkat okolnánk valami kellemetlenségért, azt a meggyőződést tápláljuk, hogy annak mások az okai. Irén lelkében is ez történt. Súlyos dilemmájában – amely életre és boldogságra szólt – tulajdonképpen ő maga döntött, de mentségül szüksége volt arra a hitre, hogy tulajdonképp idegen akarat volt az, amely őt befolyásolni akarta, s amellyel szemben ő azután teljes joggal, jóhiszeműséggel és méltósággal foglalhatott állást a “szégyellni való” és nem racionális szexuális érdeke mellett.)

De ezután jött csak az igazi baj. A kérőt csakugyan kikosarazta… de a másik fiatalember is eltűnt a látóhatárról. A szerelemnek már áldozatul hozta a nyugodt, biztos, jómódú életet, s most kiderül, hogy hiába, vágyai mégse fognak teljesülni. Rettenetes csapás volt ez ennek a szegény léleknek. Teljesen összeroppant alatta. Hallucinálni kezdett, az ördögöt látta, amint az üldözi őt.

Ha ez a nő nem lett volna ilyen szemérmes – és önmagának folyton hazudozó természet -, akkor most se kellett volna magának azt hazudnia, hogy nem ő az, aki a kérőt visszautasítja, azaz másvalakit szeret. De ő már ilyen volt serdülése óta. Érzékeny lelkén nagyon is fogott az erkölcsi tanítás, s állandó belső hazugságok között tudott csak élni. Ez volt számára az élet legfontosabb feltétele. Nos, az elmebetegség lehetővé tette neki továbbra is ezt a hazugságos életet. Ha mindenáron becsülni óhajtotta saját magát a belénevelt nézetek szerint, ezt továbbra is elérhette.

Ez az üldözés világos szimbólum. A sivár valóság az, hogy az imádott férfi elhagyta. A hallucináció viszont az ellenkezőjét mondja, letagadja az igazságot, hogy elhagyták, mert hiszen, íme, férfi üldözi. A szemérmesség ördöggé alakítja, visszataszítóvá teszi az alakot, de mégiscsak a férfi az. Íme, ez a hallucináció is mennyire célszerű. Megvigasztalja a szenvedő lelket, tehát mégis van, aki vágyik reá. Emellett eleget tesz a szeméremnek is: üldözést mond. De hát miért üldözi a nőket az ördög? Azért, hogy a bűnre csábítsa őket – a legendák szerint is.

És itt a kapcsolatot valóban az adja meg. A lány okvetlenül tudja ezt és ismeri a szállóigét, amely szerint az ördög viszi rosszra az embert. Az elfojtott szexuális érdekek, íme, bár kerülő úton, álarcozva, mégis kielégülést nyertek.

A téboly további kiépülésében szintén igen világosan nyilatkozik meg a két pszichikus velleitás, amelynek betöltésére az ítélet és érzékelés hibái tulajdonképp keletkeztek. Nevezetesen:

1. A szexualitás vigasztalása, gyönyörködtetése és kárpótlása.

2. Az erkölcsi érdekek kímélése és védelme ugyanekkor.

Bámulatos a pontosság, amellyel a lélek mindkét követelménynek eleget tett. Irén azt kezdte hirdetni, hogy a világegyetem leghatalmasabb lénye egy férfi, akit eddig a vallások istennek kiáltottak ki, aki rendkívül eszes és örök életű, de aki nem jó és nem nemes, mert tulajdonképp mindig rosszat akar – ez a férfi támadja és “kínozza” őt szünet nélkül, de különösen éjjel, amikor ágyban fekszik.

Világos, hogy ebben az új hallucinációban újra ugyanaz a vágy teljesül be, mint az ördög általi üldöztetés hallucinációjában. De míg ott az ördög csúnya, félelmetes mivolta álcázta el a lényeget, azt, hogy itt egy ostromló férfiról van szó, most különböző “tudományos” felfedezésekkel állt elő a lány. Azzal, hogy ezt a gonosz lényt eddig senki se ismerte és ő fedezte fel először. Továbbá, hogy az villamossággal és rádiummal dolgozik, és így kormányozza az embereket… És napról napra újabb és újabb mondanivalói vannak erről a gyűlölt lényről, amelyek mind arra jók, s úgy alakultak ki benne, hogy egyrészt önmaga előtt, másrészt azok előtt, akiknek “kínoztatásait” és “gyötrelmeit” elmondja, eltitkolhassa, elhazudhassa a lényeget. A tudós és felfedező szerepében tetszeleg magának és a világért sem ismeri el, hogy valóban az asszonyi életet éli át a képzeletében: a folytonos szerettetést, öleltetést, folytonos szerelmi mámort.

1914

Forrás: Csáth Géza – Kritikák, tanulmányok, cikkek (mek.oszk.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s