Golden and green domes with crosses of the Russian Orthodox Church against the blue sky

Az orosz szekták

Közzétette:

 

 

Az óriási orosz birodalom egyháza a cári hatalom minden támogatása dacára sem tudta kielégíteni a nép minden irányú vallásos szükségletét. Voltak pompás templomai, tekintélyes kolostorai, hatalmas egyházfői, azonban a fény mellett ott volt az árnyék is: sem az egyháziak nem álltak mindig hivatásuk magaslatán, sem a nép nem tudott elhelyezkedni az egyházi élet megszokott formái között. Protestáns hatás alatt puritán áramlatok keletkeznek, más helyeken egész érthetetlenségeknek és jelentékteleneknek tetsző okokból veszedelmes fanatizmus lobban fel, az egyház pedig a különböző mozgalmakat az államhatalom kényszerítő és brutális eszközeivel igyekszik elfojtani. Mindezekből vallásos téren olyan válságos tüneteket mutató atmoszféra fejlődött ki, hogy tisztán ezekből húsz évvel az orosz forradalom felülkerekedése előtt az egész nép életét megrázó katasztrófákra lehetett következtetni.

Az utolsó évtizedben az orosz keleti egyház soha nem sejtett válságokon ment át. A régi állam, amellyel össze volt nőve, összeomlott, az új államhatalom ellenségként fordult vele szembe. Papjait megfosztotta polgári jogaiktól, sőt üldözte és életétől is megfosztotta, az egyházi javakat lefoglalta, a szabad vallásgyakorlatot mindenképp megakadályozta s azt a meggyőződést igyekezett bevinni a köztudatba, hogy a vallás teljesen idejét múlt maradiság. Az az egyház, amely szinte légmentesen elzárkózott a kritikától, a vallási haladástól és a kultúrával való megbarátkozástól, egyszerre belezuhant a radikális vallásellenesség rettenetes örvényébe. Ma még lehetetlen áttekinteni azt, hogy a politikai változás milyen hatással volt az egyházra, s az új szovjet-egyház jellegét sem lehet tisztán felismerni. Még kevésbé lehet az elváltozásokat számokban kifejezni. A forradalmi változás minden valószínűség szerint, teljesen felforgatta s csupán történet értékűekké degradálta az orosz egyházra és a szektákra vonatkozó régebbi ismereteinket is. A régi szálak egész biztosan elszakadtak, a szerves fejlődés helyét forradalmi alkotások foglalták el. Csak három irányban nyilvánvaló a forradalom hatása. Az egyik az, hogy az ortodox Russian landscape with churchállamegyház mellett a szovjet tanításaival megbarátkozó egyház is alakult, a másik az, hogy az államegyház megszűntével és a vallás magánüggyé való deklarálásával megszűnt az a nyomás is, amit az államegyház a különböző többé-kevésbé pogány népekre gyakorolt s amellyel őket a kereszténység felvételére kényszerítette. A cseremiszek, osztjákok és egyéb népek megint visszatérhettek s vissza is tértek az ősi pogányságukhoz. A harmadik pedig az, hogy enyhült a szekták elnyomása is. Az ortodoxtól eltérő vallásosságnak nem kell bújócskát játszania, szavak mögé, erdők mélyére rejtőznie, hanem szabadon kiélheti magát. Ez a helyzet elsősorban a biblikus és a protestáns szekták javára fog szolgálni. Hogy a szovjet szelleme tud-e és akar-e új és ezeknél radikálisabb vallásos alakulatokat létrehozni, azt nem lehet tudni, hogy azonban a keleti egyház radikalizálódását szívesen látja, elősegíti és támogatását elfogadja, azt látni lehet.

A szektákra való történeti adatok sem érdekesség nélkül valók. Rendkívül jellemző pl. az, hogy a szektásodók számát soha pontosan nem lehetett tudni. És pedig nemcsak azért nem, mert az emberek üldözéstől való féltükből nem merték bevallani, hogy elszakadtak az államegyháztól, hanem azért sem, mert a számlálók a szektáriusokat egyszerűen elsikkasztották. Így eshetett meg, hogy az 1826-ban a különböző szektákhoz tartozók számát hivatalosan 800.000-re becsülték, 1851-ben pedig csak 750.000-re tették, ugyanakkor azonban beszámoltak arról, hogy 1826—1851 közt legalább egy millió szektárius visszatért az államegyházba. A cár csodálkozva kért felvilágosítást, hogy az hogyan lehetséges, mire azt a választ kapta, hogy 750.000 csak a hivatalosan nyilvántartott szektáriusok száma, a valóságban azonban lehetnek vagy tizenkétszer annyian! Erre a cár új számlálást rendelt el. De még ekkor is megtörtént, hogy a nisegorodi kerületben a régi hivatalos számlálás 20.000-nyi szektáriust feltüntető eredményével szemben az új számlálás 170.000-et mutatott ki, a püspök ellenőrző számlálása pedig még 60.000-et derített ki. Az orosz egyház lelki egysége tehát már három-negyedszázaddal ezelőtt is gyenge lábakon állt, voltak számítások, melyek a 20. század elején minden harmadik oroszt szektariánusnak vettek.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (523—524. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s