Karinthy Frigyes, író

Juhász Gyula – Karinthy

Közzétette:

 

 

Ő ma a legkomolyabb magyar író. (Ezért érzi, hogy nehéz neki szatírát nem írni.) Komolyan veszi a művészetet, akár az életet. Neki az írás vér és velő. Mert az agyával is érez és a szívével is gondolkozik. Vagy talán mondjuk úgy, ő az első magyar író, aki mélyen és igazán átlátta, hogy itt nincsen dualizmus, hogy igaza van Wilde-nek, a valódi művész mindig kritikus és – teszi hozzá Karinthy – a valódi művészet mindig egy neme a kritikának. Persze, a szó teremtő értelmében. Mivel ő ma a legkomolyabb magyar író, csak természetes, hogy kinevezték vicces embernek, mint ahogy a mai hazai kritika megállapítja egy Ady-paródiáról, hogy az a legmélyebb Ady-versek egyike, és Karinthy legkomolyabb Karinthy Frigyes írókönyvéről hallgat, zavartan hallgat.


Karinthy paródiákkal kezdte, és ez a végzete lett neki. Ezek a paródiák voltak eddig a modern magyar irodalom legkomolyabb és legalaposabb kritikái. Az ilyen bátor és tehetséges stikli után az írónak vagy kitekerik a nyakát, vagy pedig megállapítják róla, hogy ez a legény a csárdában! Karinthynak karriert hozott az Így írtok ti, és egyúttal ezután paródiát láttak abban is, amit tragikus komolysággal írt. (Pedig ő a paródiáit is tragikus komolysággal írta.)


Nem vetted észre, nyájas olvasó, jobban mondva, kritikus olvasó, hogy mennyire nem röghöz kötött és hogy mennyire nem aszfalthoz kötött ez az író, aki pedig igazán magyar és pesti? A repülőgép az ő legkedvesebb és legalkalmasabb járműve, amely ferdén mutatja a tájakat, a végtelenség távolából, madártávlatból, szinte metafizikai magasságból, és a jövő Karinthy igazi birodalma, a holnap reggele, amely biztosabb, mint a tegnap, mert a holnap jönni fog, ott szunnyad a mának méhében, övé az élet és a győzelem! Karinthy utópista, mert ő a nietzschei értelemben vett jó európai, aki hisz a kultúrában, amely a homo sapienst emberré tette, és hisz abban, hogy az ember egyszer valamikor majd szolidáris lesz az emberrel!


Írói és emberi hajlandósága mindenkor erősen vonzotta a végletes emberi élmények és állapotok felé. Az őrültség ingerelte fantáziáját és érzését, mint az állatok királya az oroszlánszelídítőét. Pedig a lelke, a szelleme, egész lénye – egészség. Ő a valódi bon sens irodalmunkban. A tiszta ész, amely kritikát gyakorol örökké. Az előbbi hasonlatom sántít. Inkább úgy érdekli őt az őrület, mint az elmeorvost. Mióta a világ megőrült, és a mi kis világunk még külön, nagyon sok dolga van Karinthynak. Úgy jár, kél a politika, élet, irodalom, művészet berkeiben, mint Charcot a poliklinikán. Kevés tanársegédje van, és nagyon sok gyógyíthatatlan betege. De ő bízik. Ő orvos és humanista. (És humorista.)


Mint lírai költő külön fejezetet fog kapni a magyar irodalom történetében. Ő a mi modern versírásunk Strindbergje. És Lindbergje. Verseiben a lélek motorja berreg, és a gondolat alpesi levegője csap felénk. Pilóta-poéta.

Délmagyarország, 1929. január 23.

Forrás: Juhász Gyula – Örökség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s