Az írástudás terjedése a dualizmus korában

Közzétette:

 

 

A kulturális javak fogyasztói bázisának kiszélesedése feltételezte az írni és olvasni tudók körének bővülését, ami viszont az elemi iskolák és tanítók számától, az oktatás tartalmától és minőségétől , valamint az iskolalátogatási kötelezettség betartatásától függött. Az első nagy lépéseket ebbe az irányba Mária Terézia 1777-es intézkedései, majd Leo Thun 1849-es reformja jelentették, amelyek kimondták a 6 és 12 év közötti gyermekek Grand Coat of Arms of the Austro-Hungarian Empireiskolakötelezettségét. Ennek azonban részben az iskolák és tanítók hiánya, részben az iskolakerülés miatt csak igen korlátozottan sikerült érvény szerezni, A kiegyezés idején így az ország 6 éven felüli lakosságának még mindig csak egyharmada (32,8%) tudott írni és olvasni. Az 1867 utáni kormányok ezért egyik legfontosabb kulturális feladatuknak az elemi oktatás feltételeinek javítását és ennek révén az alfabetizáció felgyorsítását tartották. Ennek köszönhetően 1869 és 1914 között az elemi iskolák száma 14 ezerről 17 ezerre, a tanítóké 18 ezerről 34 ezerre, az iskolába járó diákoké 729 ezerről több mint 2 millióra emelkedett. A századforduló éveiben a gyerekek 85%-a járt rendszeresen iskolába, s a 12 655 községből 10 690 rendelkezett saját alapiskolával, Ezek persze általában olyan egy- vagy kéttanítós iskolák voltak, amelyek egy vagy két tantermében több évfolyam zsúfolódott össze, s a tanítás osztálybontás nélkül folyt. Az íráson, olvasáson és a bibliai alapismereteken kívül a diákok nem sok mindent tanultak, Az analfabetizmus aránya 1910-re mindenesetre így lecsökkent 33%-ra, ami óriási eredménynek számított, Ez lényegesen kedvezőbb volt, mint a Balkánon és Portugáliában (60—70%), s közelített a legfejlettebb nyugat- és észak-európai országok 10% körüli szintjéhez,

A népiskola első négy osztályának elvégzésével a fiatalok többsége – különösen falun – befejezte tanulmányait. A továbbtanulni kívánó és tudó fiatalok – döntően a középső és felső rétegek gyerekei – a nyolcosztályos gimnáziumokban és reáliskolákban, az elvileg hat-, azonban inkább csak négyosztályos polgárikban, különböző középfokú szakoktatási intézményekben, valamint az elemi hat osztályára épülő tanonc- vagy inasiskolákban folytathatták tanulmányaikat.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (377. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s