Az eretnekség büntetése a máglya

Az egyház ellenük fordul. Az egyházi ellenzés hatása alatt az államhatalmak is üldözik őket. Spanyolországban II. Pedro spanyol király 1197-ben megégetéssel fenyegeti mindazokat, akik hozzájuk mernek csatlakozni. Intézkedése azért nevezetes, mert ez az első intézkedés, mely az eretnekség büntetéséül máglyát szab, ami a későbbi törvénykezésben szinte szabály lesz. Olaszországban és Németországban II. Frigyes császár jár el kérlelhetetlen szigorral ellenük. 1220-ban elrendeli, hogy az eretnekek vagyona elkobzandó, úgy, hogy abból gyermekeiknek semmi ne jusson, az a földesúr, aki alattvalói ellen kellő szigorral el nem jár, megfosztandó birtokától, 1224-ben a lombardiai eretnekekre kimondja, hogy megégetendők és ha nyomorult életüknek mégis megkegyelmeznének, akkor a nyelvük tépendő ki azért, mert az egyház hite ellen mertek támadni és az úr nevét káromolni merték. 1232-ben Németországban szabályozza azeretnekek ellen való eljárást. Aki megtér, örök börtönbüntetésben részesül – kegyelemből. Aki eretnekségében megmarad, az halállal büntetendő. Hasonló büntetés éri az eretnekek pártfogóit is. Halállal büntetendők azok is, akik a halálbüntetéstől való félelmükben tagadták meg eretnekségüket. A máglyahalál, mint különös és általános büntetés, bekerül az 1231—35 közt összeállított Sachsenspiegelbe: „ Az a keresztény, akár férfi, akár nő, aki hitetlen, varázslással foglalkozik, vagy mást megmérgez, ha ez bebizonyosodik, máglyán égettessék meg.”

1633-ban érkezett Rómába a híres csillagász, Galilei, hogy bíróság elé álljon azon meggyőződése miatt, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (578. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0