Popular uprising in 1956 in Hungary

A kommunista elit dilemmái az 1956-os népfelkelés után

Közzétette:

 

 

Az addig mindenható párt- és állami vezetés bénultan állt az október 23-ai fejlemények Popular uprising in 1956 in Hungaryelőtt. 23-án éjjel Nagy Imrét visszavették a Politikai Bizottságba, s a párt határozata alapján az Elnöki Tanács miniszterelnökké nevezte ki. Gerő azonban továbbra is helyén maradt s egyelőre Nagy Imre is az események után kullogott. 26-án délelőtt ezért ismét emberek ezrei vonultak az utcákra, akiknek többsége a Parlament felé hömpölygött. És ekkor újabb tragédia történt: a fegyvertelen tömegen sortűz kaszált végig, amelynek közel száz halálos és rengeteg sebesült áldozata lett. A véres esemény olaj volt a tűzre. A már lankadni látszó fegyveres harc új erőre kapott, és a népharag brutális erővel fordult az addig is gyűlölt ávósok ellen. Részben ehhez kapcsolódva, részben ettől függetlenül ismét felütötte a fejét az antiszemitizmus, amely azonban – bár a zsidók körében így is félelmet keltett – elszigetelt jelenség maradt.

A Parlament előtti vérengzést követően Nagy Imre kezdeményezésére menesztették Gerőt és a régi vezetés néhány más tagját. Az MDP új első titkára a Rákosi börtönéből 1954-ben szabadult Kádár János lett. A felkelés megítélése azonban nem változott. Rádiónyilatkozataikban egyelőre Kádár is Nagy Imre is „ellenforradalmárokról” beszélt. Nagy Imrében csak 26-ára tudatosult, hogy a kormánynak két lehetősége van: a szovjet csapatokra támaszkodva kíméletlenül leverni a felkelést, vagy elfogadva a diákok és a felkelők követeléseit, az események élére állni. Súlyos lelki tusa után Nagy az utóbbi mellett döntött. Javaslatára a pártvezetés 28-án újraértékelte a történteket. Ezzel egyidejűleg Nagy bejelentette, hogy a szovjet katonai alakulatok rövidesen elhagyják Budapestet, és idővel egész Magyarországról kivonulnak. Elismerte a különböző forradalmi szervezeteket, s ígéretet tett ezek integrálására az állami intézményrendszerbe. A harcosok számára teljes amnesztiát helyezett kilátásba. Bejelentette, hogy az ÁVH-t feloszlatják, s hogy visszaállítják a Kossuth-címert. Szólt arról is, hogy a kormány általános bér- és normarendezést fog előterjesztetni, s hogy az erőszakos téeszesítéseknek véget vetve az új agrárpolitika támogatni fogja a magánparasztokat.

Nagy Imre október 28-ai bejelentéseivel a kormány összhangba került a diákok és a tüntetők eredeti követeléseivel. Az ezen a napon megkezdett tárgyalások eredményeként október 30-ára megalakult a Nemzetőrség, amely a rendőri alakulatok mellett a felkelők csoportjaira épült. A szovjet csapatok ugyanezen a napon megkezdték a kivonulást Budapestről. Az MDP feloszlott, és Magyar Szocialista Munkáspárt néven alakult újjá. Ezzel egyidejűleg a régi koalíciós pártok is újjászerveződtek. Október 31-én megjelent a fővárosban a mindaddig házi őrizetben tartott prímásérsek, Mindszenty József, akit egy páncélosalakulat hozott Budapestre. A forradalom különleges hatalmi szervei voltak a munkástanácsok, amelyek a legnagyobb üzemekben alakultak meg.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (439—440. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s