Lajos Szimonidesz

A „Magyar Mythologia”

Közzétette:

 

 

A régi magyar vallás maradványainak a töredékessége tette lehetővé azokat a kísérleteket, amelyekkel az ősi vallást hol egyik, hol másik vallással azonosították, hol egyik, hol másik keresztény tábor szólította sorompóba a maga magyarossága bizonyítására. Cornides Dániel 1791-ben a perzsa vallás dualizmusával azonosította a magyaSzimonidesz Lajosr ősvallást. Horvát István a világ legrégibb nemzetének tartotta a magyart s a biblia származási táblázata nyomán írta meg ősi történetét. (1825.) Ipolyi Stummer Arnold és a nyomában haladók Jakob Grimm példájára és Horvát István magyarsága által feltüzelve, az ősmagyar vallást is a legközelebbi rokonságba hozták az őskinyilatkozással:

„A magyar mitológia ős mítoszi elemekre mutat. Közel az emberiség eredetéhez, az első kezdet e honba viszi föl nyomait.

Az emberiség őshona az a földvonal, mely nyugatról keletnek vonulva, a régiek Atropatenáját, Baktriánát, Himaláját és Perzsiát foglalja magában a közte létező térrel. Itt keletkezett az ősnyelv és itt keletkezett az emberiség ősi vallása is. S a hindu ős emlékek a legbiztosabban vezetnek egy ily mitológiai kezdet nyomaira. Az ősvallás a monoteizmus, amely aztán fokonkénti elhalványulásával a panteizmus, politeizmus és természettiszteletnek adott helyet, egész ama végső elaljasodásig, midőn az ember a durva, értelmetlen mágia, szabeizmus, állattisztelet és fétisben keresi üdvét.”

Ezen az alapon egyistenhívőknek mondják a magyarokat, hangsúlyozzák vallásának bálványimádástól való mentességét, kiemelik és aláhúzzák Boldogasszony-kultuszát, hogy a katolikus vallással rokon vonásokat találjanak benne. Csengery Antal ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy:

Az emberi szellem fejlődésében mindig a részletekből emelkedik az általános ismeretére. Ez a szellemi fejlődés törvénye. A zsidó vallás még inkább a kereszténység egy fensőbb világtörténeti fokozatot képvisel, melyre bizonyos pedagógiai előzmények által jutott el az emberiség.”

A vallásos fejlődés fokozatai a következők: nyers természetimádás, fetisizmus, vagyis démonok kultusza, politeizmus, mely aztán hitbölcselmi úton panteizmussá fejlődik és végre monoteizmus.

Azután kimutatta, hogy Ipolyi műve kritikátlanul egybehordott anyagokon, tág alapú mitológiai párhuzamokon és helytelen nyelvészkedésen alapszik.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (265—266. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s