A társadalmi feszültségekhez vallási ellentétek, illetve vallási köntösben jelentkező reformeszmék társultak. Ennek kiváltó oka a római egyház egyre mélyülő erkölcsi válsága, illetve sokak által követelt megújulásának és megtisztulásának elmaradása volt. A mélypontnak VI. (Borgia) Sándor 1492 és 1503 közötti pápasága tekinthető, aki politikai gyilkosságokat követett el, több asszonnyal élt együtt, és négy gyermekét a pápai palotában neveltette. Olaj volt a tűzre, hogy utóda, II. Gyula a Szent Pál-bazilika újjáépítésének finanszírozása érdekében pénzért vásárolható ún. búcsúcédulákat bocsátott ki, amelyek a purgatórium fájdalmainak enyhülését és lerövidülését ígérték. Eredetileg ezek és az ezekkel való visszaélések ellen lépett fel Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes és wittenbergi teológiatanár 1517. október 31-én. A fellépését követő viták során és különösen 1520-as pápai kiközösítése után azonban a katolikus vallás alapvető dogmáival is szembehelyezkedett. Fő hittételei szerint a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, a klérus nem; Isten színe előtt a világi hívő és a Biblia magyarázatára hivatott pap, egyenlő; a Biblia tekintélye fölötte áll a pápáknak és a zsinatoknak, s mindezek tagadása miatt Róma az Antikrisztus székhelye. Bár közös vonásokat is mutattak, a humanizmustól eltérően a reformáció nem a keresztény ideológia aláásására, hanem a hitélet elmélyítésére törekedett. Ennyiben a középkor legmélyebb vallásos hagyományaihoz kapcsolódott.
A Nyugat-Európát ekkorra behálózó nyomdáknak és az analfabetizmus csökkenésének köszönhetően Luther nézetei gyorsan terjedtek, és szerte Európában, így Magyarországon is számos követőre találtak. Elsősorban a városi német polgárság érdeklődött az új tanok iránt, de vonzódott hozzájuk a királyné, Habsburg Mária is. A magyar nemesség viszont ellenszenvvel figyelte az új hit követőit, és számos intézkedést foganatosított ellenük. Az 1523-as országgyűlés eretnekeknek bélyegezte őket, és elrendelte, hogy büntetésük fő- és jószágvesztés legyen. Az 1525-ös hatvani országgyűlésen már megégetésükről hoztak határozatot, s néhányat közülük valóban máglyára is küldtek. Természetesen szembefordult az új eszmékkel a magyar egyház is. Ezzel magyarázható, hogy az első magyar nyelvű prédikáció- és legendagyűjtemény , az 1526-ra elkészült ún. Érdy-kódex ismeretlen remeterendi szerzője, az ún. Karthauzi Névtelen egyforma hévvel támadta lutheri tanokat és a fényűző életmódot folytató, ám vallásukat elhanyagoló főurakat.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (139—140. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9