A több mint 3300 méter magasan fekvő Cusco még ma is Andokban élő
indiánok központja. Az egykori ősi császárváros képét mindmáig az indiók határozzák meg szegénységükkel és színpompás viseletükkel; magában Cuscóban a spanyolok eszeveszett rombolása ellenére sok kőépítmény őrzi az inkák emlékét.
Aki felkeresi Cuscót (s ez minden Peruba
érkező idegen számára szinte kötelező), annak a legnagyobb élmény a vonatút lesz az Urubamba folyó mentén a titokzatos romvárosba, Machu Picchuba. Aki pedig az inkák igazi leszármazottaival akar ralálkozni, keresse fel egy vasárnap délelőtt a
pisaci piacot, amely sajnos nagyrészt már idegenforgalmi látványosság, de a peremén még megtaláljuk az igazi, eredeti indiópiacot.
Cusco legfőbb látványosságai a spanyol hódítók által emelt épületek. A
nemcsak bizarr, de valóban történelmi város arculatát templomai – mint a jezsuiták La Compañía temploma –, palotái, zegzugos utcái határozzák meg.
Akinek van még energiája, Cuscóból vonaton tíz óra alatt eljuthat Punóba, a
4000 méter magasan fekvő Titicaca-tó kikötővárosába. A hatalmas tó erőteljes színváltozásai, körülötte az Andok lenyűgöző látványa: valóban felejthetetlen élmény. A Titicaca-tavon, nem messze Punótól élnek úszó szigeteiken az uruk leszármazottai – ma már őket is idegenforgalmi látványosságként mutogatják.
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (367. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3 | Képek: Wikiwand
