Amikor a gyors meggazdagodásra törő egykori spanyol kanász, Francisco Pizarro 1532-ben alig kétszáz főnyi csapatával partra szállt Peruban, vállalkozása eredménytelennek látszott. Az Inka Birodalom akkoriban ért hatalma csúcspontjára. A szomszédos indián államokat rég leigázták: az inka uralkodó fennhatósága alá tartozó terület észak—déli irányban a mai ecuadori Quitótól Chiléig terjedt ki. A „Nap fiának” tisztelt császár a hatalmas távolságok ellenére biztosan kézben tartotta birodalmát. Az államot 16 000 kilométeres úthálózat szőtte be, jól szervezett stafétarendszer tette lehetővé, hogy a hírek és parancsok a legrövidebb időn belül célhoz érjenek: a gyalogos fullajtárok állítólag öt nap alatt tettek meg több mint 2000 kilométert.
Az Urubamba-völgy fölött a Cordillera de Vilcanota legmeredekebb lejtőit is megművelik. A rossz minőségű föld és a fagyos éjszakák miatt a felföldön igen korlátozott a mezőgazdaság.
Az Inka Birodalom gazdaságilag és társadalmilag kis faluközösségekre épült: a földek köztulajdonban voltak, bár adóval kellett áldozni a fejedelemnek és az istenségeknek, senki sem éhezett – ezért nevezték később az Inka Birodalmat a világ első szociális államának. Az inkák igen magas kultúrával rendelkeztek: egyszerű eszközökkel lenyűgöző épületeket és erődítményeket emeltek, korszerű vízvezetékrendszert működtettek, mesterei voltak a nemesfémek feldolgozásának, s már akkoriban sikeres agyműtéteket hajtottak végre.
Csak találgatni lehet, hogyan sikerült Pizarrónak maroknyi vakmerő katonájával egy csapásra legyőznie ezt az óriási birodalmat, melynek becslések szerint 20 000 harcosa volt. Az Atahualpa és féltestvére, Huascar közötti trónviszály már megrendítette a központosított hatalmat. Emellett az andokbeli birodalomban nem ismerték a lovat, sem a tűzfegyvereket – különösen a puskák okozhattak szörnyű pánikot a napimádó inkák körében. Végül az a legenda is közrejátszhatott, hogy egy szép napon az inkákhoz visszatérnek fehér isteneik. Mindez csak feltevés; tény, hogy Atahualpa gyors foglyul ejtésével a birodalom sorsa megpecsételődött, mielőtt még felkészülhetek volna az ellenállásra.
Pizarro 1533 novemberében győztesként lovagolt be Cuscóba. Mérhetetlen gazdag kincstárait, a császárvárost a földdel tette egyenlővé, s az ősi inka templomok romjain keresztény templomokat emeltetett- A spanyol hódítót 1541-ben gyilkolták meg limai palotájában.
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (367. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3