Fernando Castro Pacheco: A hódító(La Conquista)

Hernán Cortés és Francisco Pizarro – a mohó konkvisztádorok

Közzétette:

 

 

Francisco Pizarro
Francisco. Pizarro
Hernan Cortés
Hernan Cortés

Alig harminc évvel Amerika felfedezése után Hernán Cortés elfoglalta az aztékok mexikói birodalmát. További tíz év múltán Francisco Pizarro 178 emberrel és 100 lóval lerohanta, spanyol tulajdonba vette az inkák birodalmát az Andokban. A Karib-szigetek mellett ily módon spanyol kézre került egy egész tengerentúli szárazföldi birodalom is, amely a kaliforniai Colorado folyó vidékétől a Csendes-óceán partján húzódó hegység mentén a mai Chiléig terjedt, és határos volt a dél-amerikai portugál birtokokkal.

Az Európánál kétszer nagyobb terület elfoglalását nem indokolta semmiféle hadászati vagy gazdasági szükségszerűség és nem vezette a hittérítés szándéka sem, csak az arany utáni sóvárgás. Cortés azt a cinikus kijelentést tette Montezuma azték király követének, hogy a „spanyolok olyan szívbetegségben szenvednek, amelynek az arany különösen hatásos gyógyszere”. Az ő lelkén szárad Montezuma halála is. Pizarro az inkák isten-császárával, Atahualpával egy palotatermet töltetett meg aranytárgyakkal olyan magasságig, amíg egy ember a kezével felér, aztán megölte foglyát.

Minden évben a spanyol flotta szállította haza a megszerzett aranyat és ezüstöt, amely a 16. század végén már olyan tetemes mennyiségre rúgott, hogy jelentős inflációt okozott Európában, de Spanyolország lakosságát nem tette érezhetően gazdagabbá. Az Amerikából importált inflációk és deflációk napjainkig többször is zavart okoztak az Óvilágban – a dohány, a kokain és a vérbaj mellett ez volt a bosszú a durva bánásmódért, amiben az Újvilágot részesítették. Viszont a lőporért, az eretnekek megégetéséért és a ló meghonosításáért „cserében” az Újvilág humánus ajándékot is adott: burgonyát, paradicsomot, kukoricát, gumit és csokoládét.

Latin-Amerika ma is nyögi annak következményeit, hogy a Kasztíliából és Estremadurából jött „vasemberek” oly féktelen erőszakkal pusztították el az indián birodalmakat, s operálták ki az indiánok közösségi emlékezetét. Kultúrájuk, néhány művi újraélesztési kísérlet ellenére, mindmáig nem heverte ki ezt a beavatkozást. Diego Rivera falfestményei Mexiko Cityben vagy Fernando Castro Pachecoé Meridában nem nyújtanak teljes értékű kárpótlást. A világkultúra kórusában elhallgattatták az indiánok hangját.

 

Diego Rivera: freskó

Diego Rivera: a Nemzeti Palota freskóciklusának egy darabja

Fernando Castro Pacheco: A hódító(La Conquista)

Fernando Castro Pacheco: A hódító (La Conquista)

A spanyol gyarmati igazgatás a katolikus egyház segítségével 300 évre elzárta ezt az óriási amerikai birodalmat Európa szellemi és gazdasági fejlődése elől. Gazdasági téren a korlátlan hatósági jogosítványokkal felruházott fehér nagybirtokos kezében volt a hatalom. A latin-amerikai kikötők zárva voltak a nem spanyol áruk előtt. Ha például a Puerto Rico-i San Juanban temetőt kellett nyitni, annak annak helyét és a kápolna formáját egy sevillai bürokrata határozta meg. A perui alkirályság köztisztviselői hivatalosan csak Sevillán keresztül érintkezhettek mexikói kollégáikkal. A spanyol alkirályságok központosítottsága és bürokratizmusa még ma is érezteti bénító hatását a latin-amerikai államok közigazgatásán.

Peter von Zahn: Amerika – Egy földrész arca (20-21. oldal)

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s