Közzétette:
Merengő arccal üldögél a hold
A láthatatlan Csóványos felett.
Az ember felnéz és feled.
A hold körül a lámpás csillagok,
Lába előtt a hallgató hegyek,
És szőnyege, a rengeteg.
Az ember néz és hallgat, mint a hold,
És Isten-adta érzékein át
Éli az élő éjszakát.
Mert minden él és minden elmerül
A kék-ezüstös égi tengeren,
Innen és túl az emberen.
S mint alvó kisded ajakán a tej,
Az ima gyöngye ajkamon remeg.
Hold és hegyek, erdők és csillagok,
Fogadjátok be testvér lelkemet.
Forrás: Sík Sándor összegyűjtött versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Lighthouse 