Gross Arnold

A grafikus rézkarcai nem csak hazánkban, hanem világszerte ismertek voltak.

„Gross Arnold szeretete és tisztelete a természet iránt kora ifjúságára nyúlik vissza. Tizenévesen könnyed, friss, kivételes komponálási készségéről és biztos kézről tanúskodó akvarelleken jelenítette meg a tordai és nagyváradi vidéket. Első mestere [festőművész] édesapja volt, aki maga is a szabadban festett, és értő szemmel figyelte fia fejlődését. Gross zsenge éveinek minden szakmai tudását és emberi bölcsességét tőle kapta. A kortárs művészek és művész-tanárok közül Szabó Vladimír volt rá igen nagy hatással. Főiskolásként pedig Kondor Bélával együtt tanulmányozták Rembrandt és Dürer rézkarcait a Szépművészeti Múzeumban. Finom vonalvezetése, témahű ábrázolásmódja és páratlan mesterségbeli tudása nagyrészt a régi mesterek műveinek hatása. Leheletfinomságú vonalai, puha tónusai és a táj, a természet – különösen a fák – érzékeny megmintázása mind-mind a rézkarc egyik legnagyobb mesterét, Rembrandtot idézik. Gross Arnold tájképei különös, harmonikus kompozíciós egységet alkotnak: semmi sem felesleges, semmi sem zavaró, semmi sem kívánkozik ki belőle.”

Patakpart | Balaton | Duna-parti fák | Sárospataki táj

„Nagyon megtanít valamire minket ez a varázsló grafikus; hogy van értelme az álmoknak, ahol egy kutya-macska keverék nyugodtan ülhet egy régimódi ingaóra tetején, és nem kell félnie a hagyománycsősz bácsi haragjától, aki tulajdonképpen szöges végű botjával megbökdösné mindazokat, akiket Gross Arnold álmodott kékeszöld és szépiáslila gyepére, de Arnold festő szeretete megmenti önmaguk és a mi számunkra e kedves és örömittas lényeket.” (Bálint Endre)

(forrás: Gross Arnold. Dunakönyv K., 1993, 5.o., 8.o.)