Közzétette:
Kmetty János
Festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965), a magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége. Kassán érettségizett 1908-ban kereskedelmi iskolában. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában képezte tovább magát. Tanulmányait Párizsban, a Julian Akadémián fejezte be 1911-ben. Többször járt külföldön, Bécsben 1915-ben, Párizsban 1927-ben és 1932-ben, ahol Cézanne, Picasso és különösen a reneszánsz festők műveit tanulmányozta. Párizsból mint a kubizmus festői irányának egyik első magyar képviselője tért haza.
Hazajövetel után az Aktivisták vonzották, szellemi rokonság és barátság fűzte hozzájuk. Dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen, ott is a kubista, expresszív szellemű művészekhez kapcsolódott. Több modern szellemű kiállításon vett részt, főként grafikákkal. 1917-ben a Nemzeti Szalonban Nemes Lampérth József, Schönberger Armand és Csorba Géza szobrász társaságában és a Ma kiállítótermében a reneszánsz kompozíciós elveket és a kubizmus szemléletét ötvöző, gyakran szimbolikus témakörű képeit mutatta be. A Nyolcak törekvéseit folytató Képzőművészek Új Társaságának (KUT) egyik alapító tagja és alelnöke volt. Több ízben megfordult a nagybányai művésztelepen is. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. Nyaranként Szentendrén dolgozott.
Indulásakor a kubizmus térszemlélete és a monumentális festészet kompozíciós problémái foglalkoztatták. Megbízást alkotásra sohasem kapott. Élete utolsó éveiben számos üvegablak tervet készített. A konstruktív, kubisztikus formálás elemeit mindig megőrizte, bár az 1930-as években festészete oldottabbá vált. Késői korszakában ismét a szigorúbb szerkezeti rend jellemezte csendéleteit és tájait. Fő művei közé tartozik fiatal korában festett önarckép sorozata. Számos cikket is írt, amelyekben ars poetica-szerű tömörséggel fogalmazta meg művészeti elveit. Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak.
Kmetty János: Palettás önarckép (1912)
Kmettynek is, mint a Nyolcak csoportjának, a század első évtizedében a francia művészet – Cézanne, Braque – jelenti a követendő, a honi festészetet megújító példát. De sem ő, sem mások a pályatársai közül nem jutottak el a látvány, a naturális formák geometrikus elemekre bontásáig, megmaradtak a szerkezet, a tömeg kiemelésénél, illetve a kubista és a naturális formák ötvözésénél. Kmetty esetében ez a szintézis olyan kiemelkedő művek születését eredményezte, mint a Városligeti táj (1911 k.) vagy a Nő csészével (1916).
Szinte önálló témaként tárgyalhatók életének különböző szakaszaiban készült önarcképei. Közülük egyik korai az Önarckép palettával. A sötét, szürke-fekete háttérből egy tömbből kifaragva jelenik meg a festő félalakos, háromnegyed profilból ábrázolt portréja. A kék kabátos figura kezében tartja a palettát és az ecseteket – a szakma attribitumait -, és szigorú tekintettel néz a szemlélőre. A kemény pillantás, az erős áll, a markáns orr és az orrtól lefutó, kihangsúlyozott ránc a meg nem alkuvó ember ismertetőjegyei.
Forrás: Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)
Lighthouse 